Hogy fogadnád ha a raktári munkahelyedre egy olyan targoncás rakodó menne, függetlenül a dolgozói létszámtól és a klikketől, aki nem barátkozós, nem beszél sokat és nincs is neki miről?

Engem idegesít ha valakivel együtt kell dolgoznom és az meg kuka.

Mármint persze nem kell egész nap pofazni de azért frusztráló ha kettőt nem tud szólni az emberhez.

Pláne ha még bunkó is amikor nagy ritkán megszolal.

Nem. Kifejezetten introvertalt vagyok.

De ha 8 órát együtt töltünk a 24bol ki tudja hány hónapon éven keresztül akkor ne kussban dolgozzunk már el egymás mellett mert baromi unalmas.

Sokkal jobban telik a munka ha közben kellemesen el tudsz beszélgetni a másikkal, ne adj isten még viccelődni is lehet egymással.

Ez nem olyan mintha elmennél az orvoshoz. Nyilván ott nem viccelodsz mert miért akarnál barátkozni az orvossal? Elmesz, meggyogyit és viszontlátásra.

De a munkahely más. Ott töltöd az életed jó részét.

És elég keserű lesz az az élet ha savanyú vagy a munkahelyen.

Dolgoztam olyan helyen is ahol voltak kifejezetten bunkó egyedek, semlegesek meg jó fejek is.

Ha jó fejekkel voltam egy műszakban hipp hopp eltelt a műszak jó hangulatban.

Ha semlegesekkel akkor unalmas volt.

Ha bunkokkal meg pokol, alig vártam hogy vége legyen de természetesen nem telt az idő.

Szóval rohadtul nem mindegy milyenek a kollégaid.

Nyilván nem ismerem a te munkahelyedet.

De nekem is vannak a munkahelyemen olyan kollégák akikkel szoros kontaktban vagyok meg olyanok is akikkel nem.

De azért akikkel nem egymás mellett dolgozunk azokkal is váltunk pár szót az öltözőben, az ebédlőben, a folyosón hogy miujsag, hogy vagy stb.

Nem nagy cucc, de mégis kellemesebb légkört teremt.

Ha neked senki nem közvetlen munkatarsad akivel van lehetőség beszélgetni az szívás, de attól még megprobalhatsz néha elejteni egy ilyet, de kifejezetten bunkonak biztosan nem kell lenni