Veletek volt már olyan, hogy táppénzre mentetek, mert valóban betegek voltatok, de a főnökötök azt hitte, hogy csak lógtatok?

Táppénzre nem, de hasonló volt, ez mind különböző főnök:

- húzták a fogam, problémás volt. Utána számon kérte, hogy miért nem mentem be aznap: ha nem is dolgozni, de legalább körülnézni. Örültem, hogy éltem.

- rosszul lettem reggel, bementem a cégnél az üzemorvoshoz. Emiatt késtem kb. 20 percet, de ugye a cégnél voltam, csak nem a helyemen. Próbaidős voltam, és megjegyezte, hogy próbaidő alatt hogy képzelem ezt?

- egyszer azt hitte, hogy kivettem a 3 nap kivehető betegszabadságot, pedig nem. Persze amikor kiderült, semmi bocsánatkérés, vagy hasonló...

Nekem is ma sértődve rám rakta a telefont, h merészelek a héten még további 2 egész napot táppénzen tartózkodni, olyan bajjal, aminek a vége kórház lehet, ha nem pihenem ki.

"Azt mondta, a doki persze, h kiír... Persze... Nem értenek ezek semmihez. " Idióta...

Olyan szomorú ez. Meg eleve, nem csak betegségnél, a stílus, ahogy bánnak/beszélnek az alkalmazottakkal.

Csodálkozunk, hogy ennyi depressziós meg alkoholbeteg, stb. van, mikor a dolgozó emberek 80%-át napi szinten alázzák a főnökök. Össze kéne zárni ezeket egy helyre...