Sokan miért gondolják azt hogy a munkahelyen kötelező barátkozni és társadalmi életet élni és aki csak dolgozni jár oda azt kinézik kiközösítik?

Pacsi, Kérdező:).

Én ezt úgy oldottam meg, hogy elmartam magam mellől majdnem mindenkit, mert azt gondolom, hogy ami velem történik munkaidőn kívűl, azt nem feltétlen tudja átérezni a másik, és ez viszont a másik felé is, azaz én nem tudom átérezni azt, ami őt érinti. Így nem kérdezek rá, hogy "HOgy vagy?", és tsi.-ra, mert minek? A munka leköt.

Nem fog tudni senki megoldani hellyettem dolgokat, akkor meg minek jópofizni?

Amúgy meg azért, mert a munkatársainkkal 8-10 órákat eltöltünk naponta. Hetente 40-50 órát. Gyakorlatilag több időt, mint a saját barátainkkal, családunkkal.

És hát valljuk be elég szar amikor valaki ősellenségként tekint a kollégáira, az ilyen viselkedés nyilván rányomja a bélyegét mindenki hangulatár, aztán persze ők lesznek a szemetek, mert kiutálják azt aki kiutáltatja magát.

Bárhogy is nézzük, vannak asszociális emberek, akiknek nincs olyan szerencséjük, hogy találjanak olyan állást, ahol tök egyedül dolgoznak. Az idő meg nyilván szorítja őket, és így muszáj elvállalniuk olyan munkát, ahol másokkal vannak együtt.

És csakugyan igaz a tény, hogy az ember alapjában véve dolgozni jár be. Tegyük fel, hogy valaki az első munkanapján rögtön a bemutatkozáskor avval indít, hogy kerekperec közli a kollégákkal, hogy semmilyen mértékben nem kíván haverkodni velük, szeretné, ha a köszönesen kívül csak és kizárólag akkor szólnának hozzá, ha azt a munka megkívánja, és ő is ezt fogja tenni. Na most, ezt igazából el kellene, hogy fogadják, legalábbis egy normális világban ez így működne.