Csak szerintem nem volt egyáltalán korrekt, vagy csak túlreagálom?
Most pénteken autó-balesetet szenvedtem, eltört a kezem, illetve a kulcscsontom, és egy súlyosabb agyrázkódásom lett.
Mielőtt elindultam volna az egyik kollégám odaadott nekem egy csomagot, hogy vigyem el a megadott címre, valamelyik rokonának ajándék. Mondom rendben, de ugye az autóbaleset miatt nem tudtam aznap átadni.
Még a kórházban voltam másnap és csöngött a telefonom, a kollégám volt, hogy hogy vagyok, és mikor tudom szerintem odaadni a csomagot?
Mondom figyelj nem tudom, még kórházban vagyok, nem tudom azt se szinte mi történt, azt mondta oké. Mondtam neki, hogy majd ha tudok valamit, akkor telefonálok.
És összesen az elkövetkezendő napokban még 4x hívott fel, hogy megkérdezze, hogy na és most már tudom vinni?
Nem értem miért nem lehetett tiszteletben tartani, hogy pihenni szerettem volna, összeszedni magamat, és a gondolataimat, és nem az volt az első dolgom, hogy azt az ajándékot továbbítsam? Miért élt abban a hitben, hogy nekem abban a pillanatban az a sz*r csomagja a legfontosabb?
Én értem, hogy neki az volt, de megkellett volna értenie, hogy nem az szerepelt a teendőim között az első helyen, hogy pont az ő csomagjáról gondoskodjak (amit egyébként átadtam az egyik ismerősömnek, hogy vigye el, tehát nem felejtettem el, de nem ez volt éppen a prioritásom)
De nem értem miért vannak lepontozva azok akik azt mondják, hogy mondhattad volna, hogy menjen a csomagjáért, vegye el, mert te nem tudod kézbesíteni.
Nem azt mondjuk hogy rossz vagy és értjük, hogy ez ő is felajánlhatta volna, hogy elmegy a csomagjáért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!