Van ennek valóságalapja vagy én vagyok túl érzékeny?

Az ismerőseim elég sokfélék, sokan tanárok, sokan orvosok, fogorvosok, van néhány jogász, informatikus és sokan mások is.

Nem tartom mindegyikükkel a szoros kapcsolatot, de azért nagyjából tudom, hogy kivel mi van, mert facebookon ismerősök vagyunk.

Teljesen úgy látom, hogy vannak bizonyos foglalkozások, amiket mindenki istenít és sztárol és akinek nem olyan foglalkozása van, azt nem igazán értékelik.

Amikor egy fogorvosi vagy orvosi végzettségű ismerősöm felrak egy képet a diplomaosztójáról, vagy a frissen nyitott rendelőjéről, akkor mindenki odáig van érte és 100 lájkot kap, de ha valakinek más foglalkozása van, vagy elér valami mást az életben, akkor már sokkal kevesebben gratulálnak és érezhető, hogy nem nézik olyan sokba.

Normális, hogy nekem ez minden alkalommal rosszul esik, hogy

úgy érzem, engem nem értékelnek annyira, mint más ismerőseimet, csak azért, mert én nem orvos vagy fogorvos vagy esetleg ügyvéd vagyok? Nem az esik rosszul, hogy őt értékelik, én is nagyon sokat köszönhetek bizonyos orvosoknak, ügyvédekről nincs tapasztalatom, de nekem az fáj, hogy engem például úgysem értékelnek annyira. Nekem is van diplomám, de nem a fentiek közül valamelyik. Én ha elérek valamit az életben, akkor persze, gratulálnak néhányan, de nem érezni, hogy fontosnak tartják, amit elértem, hogy tudják, mennyit kellett érte tenni. Olyan is volt, hogy valaki azt hitte rólam, hogy orvos vagyok és mikor kiderült, hogy nem, akkor csalódott lett, hogy akkor majd nem mehet hozzám kezelésre. Na akkor is azt éreztem, hogy az én tanulmányaim nem értékesek és ha nem olyan munkám van, amivel meg tudok valakit gyógyítani, akkor én már elhanyagolható vagyok.

Édesanyám azt mondja, hogy az számít, hogy a munkahelyen értékeljék az embert, szeresse a munkáját és legyen elég pénze, az nem fontos, hogy társadalmilag mennyire megbecsült.

Biztos személyiségfüggő, de nekem ez is fontos lenne. Engem az tudna motiválni ha érezném, hogy sokan fontosnak tartják a munkám. Jól esne ha tudnák, hogy én sokat teszek érte ha elérek valamit. Bizony nagyon jó érzés lenne ha azt érezném, hogy pótolhatatlan vagyok, hogy szükség van rám, hogy nem lesz azonnal 20 másik munkaerő helyettem, hogy engem nem felejtenek el csak úgy, mert teszek érte, hogy nyújtsak valamit, amit más nem.