Egy gépészmérnöknek mennyire van szüksége az egyetemen megszerzett tudására? Mennyit hasznosít az egyetemi tananyagokból a valós munkája során?

Bár én villamosmérnök vagyok, de van rálátásom a gépészetre is, mert mechatronika technikusival kezdtem, majd lediplomáztam, és sokat voltam karbantartási területen együtt gépészmérnökökkel. Azt kell hogy mondjam, a technikusi és főiskola sokkal gyakorlatorientáltabb tudást ad, mint az egyetem, tehát így igaz, egy rálátást ad, amivel zöldfülűként startengedélyed van a szakmában.

Egy rokonomat most el villamos területen el félútig egy külföldi egyetemen, most váltott főiskolára, mert nem jött be neki a száraz elmélet. Nagyon nem bánta meg.

Egy másik kollégám meg profi tervező volt 3d-s cad programokkal műegyetemi diplomával, de olyan alap dolgokkal nem volt tisztában, ami technikusiban alap volt. (Menet önzárása, súrlódási félkúpszög stb.)

Te is elvégzed, aztán majd specializálódsz egy területre.

Ahogy írták, ez attól függ, hogy mivel fogsz foglalkozni.

Jellemzően a sok elméleti, matematika, természettudományos, közgazdasági alapozást nem használjuk a hétköznapi gyakorlatban, de ha mégis szükség van rá, legalább tudjuk, hogy hogyan is kellene megközelíteni a kérdést, utánanézni.

Én azzal foglalkozom, amilyen szakirányra mentem, főleg a szakirányos tárgyakban oktatott dolgokat használom, illetve azt a néhány tárgyat, tanagyag egy részét, melyekre ezek a szakirányos tárgyak épültek. Tehát mondjuk a képzés, 210 kredit tananyag negyedét-harmadát használom a munkám során.

Aztán van sok mérnök, aki nem is kifejezetten mérnöki munkát végez, hanem például menedzser, üzletkötő, kereskedő, így még kevésbé használja az egyetemi termekben, jegyzetekben tanultakat.