Bocsánatot kérnétek ebben a szituban?

Van egy kolléganőm, aki nagyon lusta, félvállról vesz mindent, szerintem sajnálatból van még a cégnél, mert nem jó magánélete sem. Ettől függetlenül dolgozhatna lelkiismeretesen, de sajnos nem. A főnöke többször mondta már neki, hogy nem elégedett a munkájával, de sajnos ő ilyen, nem képes változni, évek alatt sem. A mi munkánk valamennyire összefügg, kerülnek hozzá tőlem iratok, amiknek egy része mindig eltűnik, volt már olyan, hogy szabin volt, és mikor átkutattuk az irodáját, megtaláltuk egy kupac alatt, vagy volt hogy ő maga találta meg napok múlva, de egy része a papíroknak sosem kerül elő. Múltkor átmentem hozzá, és kicsit ideges voltam, hogy megint nem talál egy papírt, és mondtam neki egy olyat, hogy ebben az irodában mindig minden eltűnik. Azóta nem nagyon szól hozzám, csak ha muszáj. Nem tudom, hogy bocsánatot kérjek-e, vagy ne foglalkozzak vele..? Hisz jogosan mondtam, és nem a háta mögött, hanem a szemébe. Ti mit tennétek?