Miért van az, hogy a sok munka közül az eladóknak a legnehezebb a munka?

Azt veszem észre, hogy az eladók állandóan sajnáltatják magukat, illetve feljogosítva érzik magukat arra, hogy másokkal gorombán viselkedjenek.

A boltba bemegyek és ott áll a pult túloldalán egy ember, aki mindentől idegbajt kap, attól is, ha köszönök neki, majd idegesen bepötyögi a gépbe, hogy miket vettem vagy lehúzza, végül sóhajtozások közepette elém vágja a terminált és, ha nem pakolok el gyorsan vagy nem értek meg egy kérdést elsőre, mert motyog vagy zaj van körülöttem vagy egyszerűen csak fáradt vagyok, akkor beszól.

Néha meg bemegyek egy boltba, két kolléga beszélget a szerelmi életről vagy fb chaten irkálgatnak, esetleg mobilon beszélgetnek és, ha finoman (de tényleg finoman) jelzem, hogy szeretnék fizetni, akkor össze-vissza puffognak, hogy nekik már ennyit sem szabad.

Ez miért van?

Ugyanis sok ember, akinek eladják az árút ugyanúgy dolgozik mint ők, sokakkal naponta kiabál a főnök vagy egy külsős ember (mint pl vásárló, ügyfél, etc), mégis munka közben tartja magát.

Ugyanúgy hajnalban kelne, 8-12 órákat ledolgoznak egy nap, mégis tartaniuk kell magukat.

Ugyanúgy várja őket haza egy család, meg a háztartást is vezetnie kell és ugyanúgy megvannak a magánéleti gondjaik, mégis tartaniuk kell magukat.

Az is lehet, hogy az eladó egy olyan embernek szólt be, hogy lassú, igyekezzen már, aki épp egy éjszakai műszak után szeretne venni reggelihez valót és csak fáradt vagy kicsit szétszórt, mert elvesztette egy családtagját és ilyen esetekben is az a végkifejlet, hogy szegény eladók.

Érdekelne, hogy miért van az, hogy az eladók (tisztelet a kivételnek) bírják a legnehezebben a munkájukat?

Sok ember kiabál velük, értem, de erről írtam feljebb is, hogy a vevőkkel is sok ember kiabál és, aki nem goromba stílusban megy oda hozzájuk, azt sokszor nem tudják emberként kezelni. Miért jutnak el idáig?