Unja valaki a mókuskereket napra napra?

"amelyikben kéred, hogy pontozzuk fel"

Ebben igazságtalan vagy.

Milyen kérést fogadnál el? Semmilyent? Miért?

Aki viszont csak lepontoz:

lehet, hogy te primitív vagy, ezt még nem tudom biztosan.

Ami viszont biztos: sajnos elmebeteg vagy. Köznapi szóval: egy szemét féreg.

Szakszóval: valami olyan betegséged van, hogy a napi stresszt más embereken szeretnéd levezetni.

Illyés Gyula írta ezt meg remekül a Puszták Népében.

Elég baj, hogy még azóta is itt tartunk, és ez mondjuk nem a te hibád, hanem az egész országé.

"Takarító, mérnök vagy atomfizikus."

Az a különbség, hogy van olyan ember, és van olyan munkakör, ahol meg lehet találni a változatosságot.

Eleve az sem mindegy, hogyan állsz neki?

Persze, aki eleve az iskolában sem volt képes normálisan viselkedni, azt is unta, az jó eséllyel csak pocsék munkát kap, és mitől táltosodna meg?

Azt is unni fogja.

Aki meg képes kezelni a helyzetet, az az iskolát se unja, tehát jobban is tanul, akkor a munkája is jobb lesz, és egyébként se unná annyira, mert megoldja a helyzetet.

A jó hír az, hogy ezen LEHET javítani.

A rossz hír az, hogy NEKED kell javítani rajta. Nem fogja más megoldani neked.

#11

Jól látod, semmilyet nem fogadnék el. Mivel nem hasznos válasz, szerintem teljesen jogos a lepontozás. Bár abban igazad van, hogy nem vagyok teljesen igazságos, mert nem pontozok le minden -a kérdés szempontjából nem hasznos- választ. De egyébként a kérést el szoktam fogadni, megnézem újra a választ, és ha úgy ítélem, hogy valóban jó (általában ez történik), akkor felpontozom. Tehát végülis célt ér a kérés.

Szerintem engedd el, annyira nem fontos ez a pontozósdi, szerintem túlzásba esel.

#11 Én is idéznék egy bölcs gondolatot...

"Ha viszket a seggem megvakarom, mégpedig ott ahol én akarom."

József Attila - Szabad ötletek jegyzéke, 1936 május 22

"szerintem túlzásba esel"

Én úgy vagyok vele, hogy az embernek az igazságosság felé, a jó irányba kell terelni a dolgokat.

Persze adódhat olyan helyzet, ahol ez nem működik. Például utcai lövöldözésben más szempontok szerint kell dönteni.

De akkor meg arra kell törekedni, hogy lehetőleg ne legyen utcai lövöldözés.

Szerintem azért nem jó a te filozófiád, mivel a kis problémákból, ha nem foglalkozunk vele, teljesen magukra hagyjuk, akkor nagy problémák lesznek, amelyek már téged is zavarnak, de akkor már nagyon súlyos lesz, és nem tudod megoldani.

Míg kicsi korában még tudtál volna kezdeni vele valamit, de akkor még nem érdekelt.

Hasonló a dolog, mint ez a lepontozó úriember.

Ha magára hagyjuk, akkor lehet, hogy 10 év múlva késsel fog járni, és aki nem tetszik neki, azt megszúrja. Mert miért ne?

Idáig se foglalkozott vele senki, tehát nyilván ezzel se fog.

Gondolod, hogy 10 év kéne ehhez az 1 lépéshez?

Nem egy lépés.

Jó sok lépés.

De ha semmit nem teszünk, akkor bizony előfordulhat, hogy szépen végiglépked ezen az úton.

Vagy ha nem ő, akkor a többi hasonlóból valamelyik.

Engem nem vigasztal, ha nem ő fog majd megszúrni, hanem egy másik, hasonló ember.

És az se sokkal jobb, ha nem engem szúr meg, hanem mást. Ugyanis onnan kezdve egy idő után olyan lesz az utca, ahova nem jó kimenni.

Ez meg már - gondolom - téged is érdekelni fog.

És igen: mindez attól is függ, hogy ez az ember itt és most jó, vagy rossz irányba indul el.

Ez rajtunk is múlik.

Ott is az megy ám, hogy ami nem a te dolgod, abba ne üsd az orrod.

Ha leszúrnak melletted egy embert, az nem a te dolgod. Ha megállsz segíteni neki, akkor leszúrnak téged is.

Még egy kicsit rágyúrunk, meg edzünk itt, és nálunk is ez lesz.

Aki csuklás nélkül lepontoz jó válaszokat, annak már csak egy kicsit kell tanulnia, hogy csuklás nélkül le tudjon szúrni jó embereket. Végül is a kettő ugyanaz, csak az egyik kispályás.