Mekkora törést viselnél el a munkád során?

Nekem fontosabbak a saját elveim és szabadságom, mint a munkám.

Egyszer váltottam már pályát azért, mert nem feleltek meg a feltételek (találtam helyette mást, ahol igen és ami ugyanúgy érdekel), és többször váltottam már állást azért, mert másképp nem tudtam meghúzni a hátáraimat. És mindkettőt újra és újra megtenném szemrebbenés nélkül és faképnél hagynám azokat, akik nem az én játékszabályaim szerint akarnak játszani, aztán majd elgondolkodnak, ha mindenki így tesz vagy jó szórakozást egy balekkal, aki elvállalja.

Mikor váltottam, nekem is 5 év egyetemem volt abban a szakmában és kifejezetten szerettem azt a területet (akkoriban a mostani nem volt ennyire fókuszban, azóta erre is "rákaptam"). Épp emiatt nem értem azt, mikor jóagyú pedagógusok vagy egészségügyi dolgozók szarakodnak magánban és hisztiznek a feltételek, körülmények miatt. Figyelj, fogod magad, felállsz és lelépsz, ezer más területen tudod hasznosítani egyrészt a meglevő tudásod, másrészt néhány év alatt új életet lehet kezdeni munka mellett is.

Engem ne túráztasson senki hülyeségekért, se kolléga se főnök. Ha nem megy korrekten és élhetően, akkor szevasz. A túlórákat sem voltam hajlandó soha vállalni. 8 órában dolgozom olyan minőségben ahogy csak akarják. A 8 óra leteltére ráhagyok annyi időt, amiben lezárom nagyjából a feladataimat arra a napra és egyszerűen hazamegyek. Aztán lehet hívogatni meg fejreállni, ha papíron nem vagyok ügyeletben, úgysem veszem fel.