Milyen indokkal mondjak fel egy közvetlen, családias munkahelyről, ha bíznak bennem?
Lehet fura a kérdés, de nem is annyira, ha elmondom, hogy még ismerkedési szakaszban vagyok (a próbaidő már letelt és már fél éve ott vagyok), a főnök viszont baromira nem látja milyen gyenge képességeim vannak (mindent elfelejtek és a szakmámhoz is nagyon felületesen értek) mintha ő totál vakon lenne, bízva, hogy idővel belejövök.
A gond csak annyi, hogy én biztos vagyok benne, hogy nem fogok tudni fejlődni, nem is akarok és türelmem/kedvem sincs tanulni új dolgokat. Eddig akárhány önálló feladatot kaptam (nézzek utána hogy lehetne megvalósítani) egyet se tudtam megcsinálni (főleg, hogy az angolom is elég szar) és inkább rutinfeladatokat próbál rám bízni (de sokszor abban is mindig segítséget kérek).
Nem tudom mikor fog elfogyni a türelme, de nem akarom megvárni, főleg, hogy messze kilógok a sorból az osztályon a kompetenciát tekintve, és kívülállónak látszom.
Ezek miatt baromira szorongok, magamra veszem, hogy nem tudok teljesíteni és fejlődni (evészavar, gyomorideg, koncentrációzavar).
Irodai szellemi munka természetesen, diplomát igénylő csak a szépséghiba, hogy 0 szakmai teszttel vettek fel anno és már akkor se értettem a szakmai dolgokhoz azóta nem is fejlesztettem magam.
És ezért szeretnék felmondani, mert hiába nem tűnik fel neki(k) (vagy talán nem teszi(k) szóvá), de idővel úgyis kell majd érdemi munkát végezni és én nem érzem magam alkalmasak erre, semmit nem tudok fejlődni. De látom hogy ragaszkodnak hozzám, ezért valami nyomós indokkal, diszkréten szeretnék felmondani, hogy a felmondási idő alatt ne járjam meg a poklot, úgy dolgozva ott, hogy már ők is tudják, hogy távozni fogok.
Lehet hülyén hangzik, de inkább végeznék valami betanított sormunkát, az legalább nem jár felelősséggel és szorongással.
válasza:
válasza:Én is így voltam. Nagyon sokáig folyton elrontottam valamit. Annyira bántott már, hogy itthon este emiatt szorongtam és a páromnak panaszkodtam, hogy fel akarok mondani mielőtt tuti kirúgnak. Kis cég. Sosem szidtak le. Másfél éve vagyok ott, egy ideje már én viszem az egész irodát és nem hibázok. Szerintem bízz magadban egy kicsit jobban! Nem véletlenül nem küldenek el.
De ha depressziós vagy, ahogy írtad a szavaknál, akkor viszont válts.
N
válasza: válasza:Így, hogy ezt elmondod neki is.
Nem tudom miért van az emberekben, hogy ha van normális indok, tudnak érvelni a döntés mellett, akkor is mindenáron ki akarnak találni valami kamu indokot.
válasza:Nekem szociális fóbiám van,ami hatalmas megfelelési kényszerrel is jár.A munkámban maximalista vagyok azért,hogy ne adhassak támadási felületet,minden hibát kudarcként élek meg.Iszonyat nehéz volt annó pályakezdőként elindulni...az első időszakban minden nap azon gondolkodtam felmondok.Nagyon komoly szorongásom volt,hogy nem állom meg a helyem.De végül kitartottam.Én azért akartam fejlődni és jobb lenni,hogy megálljam a helyem az élet ezen területén is,és megfeleljek minden elvárásnak.Azon a munkahelyen 8 évet húztam le,és a kezdeti nehézségek után kezdtem belejönni,egyre jobban ment minden és egyre könnyebb is volt minden.Az évek során kifejezetten jó lettem abban amit csinálok,és elismerik a munkám,és a munkához való hozzáállásom.És ez egy nagyon jó érzéssel tölt el.Nyilván a fóbiám miatt így is sokat szorongok,de sokkal könnyebb így az élet,mint kihátrálni,elmenekülni a problémák elől.
Neked is így kéne felfognod,kihívásként tekinteni rá,hogy a nullán vagy,de igenis eltudsz odáig jutni hogy megálld a helyed,és felnézzenek rád a munkahelyeden!Nem baj ha közben hibázol,vagy valami nem úgy sikerül,ha látják az akaratot,az igyekezetet benned,akkor továbbra is ragaszkodni fognak hozzád.Mindent meglehet tanulni,mindenbe bele lehet jönni,csak akarni kell! Ne akarj betanított sormunkát dolgozni...törekedj a könnyebb életre.
válasza:Én a helyedben egy pszichológust keresnék fel, és nem dobnék el egy olyan helyet, ahol ilyenek veled.
Egyrészt. Másrészt sosem értettem az ilyen embereket. Hagy döntse már el a munkáltató hogy ki kell neki, és ne te dönts magadról hogy "nem vagyok ide elég". Ha nem ott a helyed ne aggódj, már ki lennél rugva, bármennyire is szeret, hiszen mindenkinek a pénz az érdeke, és egy VALÓBAN hibás elem nem fér el egy cég fogaskerekében.
Ahelyett, hogy önócsárolással és szorongással élnél, emiatt pedig jobbnál jobb lehetőségeket packázol el, hozd helyre a pszichéd egy szakember segítségével.
Jelenleg is járok pszichoterápiára (gyógyszer nélkül), de semmi javulás.
----
#4: "Nem tudom miért van az emberekben, hogy ha van normális indok, tudnak érvelni a döntés mellett, akkor is mindenáron ki akarnak találni valami kamu indokot."
Kérlek szépen azért, mert baromira nem mindegy, hogy a felmondási idő 1-2-3 hónapját milyen légkörben fogom eltölteni. Ott szívóznak velem ahol csak tudnak, mert másik munkahelyre megyek vagy esetleg megértik a felmondási indokomat és toleránsak lesznek a búcsúidőszakban. A pszichémnek se mindegy.
----
#6: Oké, csak azért azt sem akarom megvárni, hogy kirúgjanak és addig a mentális állapotom lássa kárát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!