Miért érzem ezt?

Évekkel ezelőtt volt élelmiszerboltban árufeltöltői tapasztalatom.

Akkor nem kellett pénztárba állni de ma már csak olyan állások vannak sajnos.

Viszont évek óta még akkor is volt nálam szociális fóbia meg ez a menekülés érzet, hogy be vagyok zárva vad idegenek közé és percenként cserélődnek meg hozzám is szólnak meg nekem is kell őket "kezelnem" úgy mond ami már akkor frusztált de akkor nem nagyon mára jobban bennem van.

Azóta több lehetőségem is volt botlban dolgozni ami közel is volt vagy messzebb sőt 1 műszakos is lett volna de nem mentem és valami visszatartott.

Régen is csak kényszer miatt voltam mert nem volt más hirtelen és tapasztalatlan voltam mindenben és ott ragadtam. De most hogy már nem szorít semmi egy helyez nem tudok elhelyezkedni nem tudom az utam.

Jó volt akkor a bolti közeg, volt mindennap rutinom ami sokat segített, árukat kellett csak pakolgatni de néha ott se tudtam mit kellene még.

Most viszont mindig azt érzem a bolt maradjon meg nekem mint bolt, vásároló helység és ez rontotta el régen is a bolti vásárlást mert arra emlékeztetett főleg mikor láttam a dolgozókat.

Persze nem válogathat az ember de valahogy mégse mennék bolti dolgozónak a félelmem miatt de mégis valahogy motoszkál bennem ez a gondolat de persze ha találnék máshol egy helyet ami nem bolt és hamar megszokom akkor talán elfelejthetem ezt az egész dolgot?

Most is jelentkeztem pár eladói állásra sajnos pedig tudom hogy nekem az már nem menne és inkább jelentkeztem gyorsan több ilyen betanított gyári vagy fizikai munkára ami jobban illik hozzám mert többet voltam gyárban suliban mint boltban igazán.

Az a lehetőség is csak azért volt mert 1 köpésre volt a házamhoz és nem szaroztam akkor miután kikerültem a suliból de ha nem is lett volna az a lehetőség eszembe nem jutott volna hogy bolti dolgozónak menjek ez kb olyan nekem mintha elmennék call centeresnek (amire behívtak interjúra de szerencsére nem engem jelöltek) , ügyintézőnek olyan szint szinte...

Meg az az érzés is van nálam hogy ha jelentkeztem egy élelmiszerboltba és nem mentem el akkor oda nem is mehetek vásárolni mert valahogy taszítana a gondolat pedig valóságban nem igaz és nem foglalkoznak ezzel..

Miért érzem ezt, miért kínzom magam ilyesmivel mikor tudom nekem milyen munka terület való? Megzavarodtam mostanában sajnos és már tényleg kellene munka. De nem olyan amiről biztos tudom hogy nem menne.

Éreztetek már így?