Mi lehetne egy elfogadható felmondó szöveg?

Amikor felvettek, a legfontosabb kérdés az volt, hogy biztos vagyok-e a munkában, mivel hosszútávra keresnek embert, és sokan kibuknak. Mivel volt már rossz tapasztalatom egy összeszokott közösségben új alanyként, csak annyit mondtam az interjúztatómnak, hogy, ha van csapatszellem, barátságosság, számomra a munkának nincs akadálya. Meggyőzött az illető, hogy gond egy szál sem lesz.

Már az első napokban éreztem, hogy szépített a helyzeten, a későbbiekben (1 hét papíron való tanulás/tesztek, 1 hét segédkezés, 1 hét már mondhatni önálló munka) pedig meggyőződtem róla. Mintha ott sem lennék. Pedig mindig illedelmes voltam, próbálkoztam, hátha megtörik a jég.

Most már biztos vagyok benne, hogy nem szeretnék itt dolgozni. Nem a munka miatt. Nem zavar a koránkelés, estig virrasztás, esetleges hétvégézés, cipekedés és társai. Az emberek miatt. Szeretek csapatban dolgozni, el tudok lenni egyedül is, azonban ez a köztes állapot nagyon bánt. Nem vagyok a csapat része, viszont hivatalosan nem magam dolgozom.

Szörnyen érzem magam, mivel biztosítottam a fő embert, hogy sokáig tervezek itt dolgozni, viszont nem úgy lett.

Hogyan tudnám ezt megfogalmazni neki személyesen?