Megalázó ez a helyzet? Hogy lehet ezt kezelni? Mi a helyes lépés egy ilyen után?

8 hónapja vagyok egy logisztikai cégnél egy gyárban. Amikor idejöttem, és betanítottak egy pozícióra, rögtön megszerettem olyannyira, hogy kértem hogy had túlórázzak egész héten éjszakásban is. Sokan bolondnak tartottak emiatt, mert amúgy eléggé húzós tud lenni ez ugyebár. Viszont én imádom ezt a posztot, a gyalogkíséretű targoncával hordani az anyagot a gyártósorra, így szívesen vállalom mai napig is. Sok embernek szívességet tettem azzal, hogy én túlóráztam is rengeteget a már betanult posztomon. Sokan utálják ezt a kört, mert itt nagyon sokat kell sétálni, nekem nincs vele bajom. Már jóval korábban, és nemrég is említettem, hogy nehéz fizikai munkára a szívem miatt én nem mehetek.

Látszólag megértették, ugyanis tegnap egy szintén mindenki által utált körre vittek engem betanítani. Mondtam a srácnak aki ott volt, hogy na akkor had toljam én a tartót, és amint elkezdtem tolni ezt a nehéz súlyú tartót, a szívem rögtön elkezdett be dobogni. Ha erről papírt vinnék, rögtön el lennék bocsátva.

A lényeg, hogy a fő műszakvezetőm úgy emelte a béremet a plafonra, hogy azt se tudtam mire vállalkozom, és ő tudta hogy nem erőltethetem meg magam. Mondtam a most éjszakában lévő másik műszakvezetőnek, hogy én nem is kértem a béremelést, bőven elvoltam a mostanival, jó pénzt kaptam érte, nagyon is jót. Mondta, hogy most valószínűleg én leszek a szar mindenki szemében, és ő se vállalná azt a munkát bruttó 270 ezres plafon fizuért se, amire most be akartak tanítani.

Így hát most baromi megalázó lesz bemenni nekem, hogy vissza kell venni a kategóriámat, holott én nem kértem, hogy emeljenek. Mit gondolnátok, és mit tennétek ilyen helyzetben? Az nem mentség így szerintem, hogy sokan utálják, és hogy nem csinálhatom.

Elméletileg próbaidőn túl nem küldenek el. Van a cégnél olyan aki egy kört visz 7 éve már. Ezt a közvetlen felettesem mondta.