Jogosan frusztrál az, hogy diplomásként egy gyártósoron kötöttem ki, ahol 3 műszakban kell dolgozni? Vagy törődjek bele hogy én ennyire vittem?

Jogosan.

Nekem is diplomám van, nem sikerült elhelyezkedni, most elköltöztem több, mint 70 km-t a szülővárosból és folyamatos műszak van.

Nem itt ezen a helyen akarok megöregedni, de jelenleg egyszerűen nincs más.

Persze, hogy jogos! Én is így voltam. Diplomával a kezemben, ami ráadásul nem is egy bűfészak mentem az építkezésekre segédmunkásnak. Anyagi szempontból a nevelőszülőmre nem támaszkodhattam. Ezután két hónapig jártam a Bosch-ba miskolcra éjszakázni. Egy percig sem ringattam magam abba, hogy én ottmaradok! Tisztában voltam a képességeimmel, és hogy én igenis egy területnek a magasszintű szakembere vagyok. Gyűjtöttem egy kis pénzt, hogy eltudjak költözni és léptem. Átcuccoltam egy másik városba kivettem egy kis albit, és ma már a szakmámon belül dolgozom, pénzben pedig bőven a dupláját keresem.

Nekem inkább az volt a nehéz, hogy emiatt talán lenéztek engem a falumban, merthogy onnan jártam be. Tulajdonképpen mindenki tudta, hogy fősulin tanultam, és akkoriban meg jártam a Bosch-ba robotolni. Biztosan azt gondolták kudarcot vallottam! Az volt még nehéz, amikor a begyepesedett 40 éves fapina próbálta nekem az okosat játszani, kioktatni engem a gyárban. Igaz, hogy hatszor kidolgoztam, de hát csak egy senkiházi operátor volt, aki arra verte magát hogy már húsz éve ott van. Gratulálok neki! A legnehezebb az volt, amikor fölmondtam és egy viszonylag közeli ismerős, aki pontosan tudta hogy diplomám van és megkérdezte hogy miért hagytam ott a gyárat, nem volt jó? Ennyit nézett ki belőlem..

A lényeg, hogy higgy magadban! Ha azt érzed többre vagy képes, bizonyára diplomával igen, akkor válts!