Csak én vagyok ilyen, hogy nem tudok jó szakmai kapcsolatokat, kapcsolatrendszert kiépíteni?

Kommunikációt, kapcsolati tőke megteremtésének stratégiáját utólag is el lehet sajátítani, ha nagyon beleveted magad. Nagyon sok könyvet el kell hozzá olvasni, tréningre járni stb, de nem lehetetlen.

Aztán könnyű mondani ugyebár.

Nekem is olyan volt az előző munkám, hogy ha ügyes vagyok, akkor a fél megyét lefedő kapcsolati rendszert tudtam volna kiépíteni (orvosokhoz, ügyvédekhez, vállakozókhoz, autószerelőkhöz stb stb jártam napi szinten), de végül nem lett belőle semmi. Mert lusta voltam, nem érdekelt.

Kollégáim is mind-mind segítik egymást (pl. tudok ajánlani valakit, fél áron megcsinálja, csak hivatkozz rám!)

Magán doki kell? - egy telefon

Jó ügyvéd kell? - egy telefon

jó ár/értékű kőműves? - egy telefon

én pedig úgy voltam vele, hogy ja-ja, ismerek én is egy csomó embert, de mikor civilben valahol összefutok velük, vagy nem munkaruhában keresem meg őket, akkor meg sem ismernek. Jön a kelletlen szituáció: "Kovács.. olyan ismerős maga.

Igen, tudja.. én vagyok.. két napja is találkoztunk...

Hmm... Ő.... jaaa.. tudom

(nem, igazából nem tudja)."

Szerintem az egész azon múlik, mennyire jó a beszélőkéd, mennyire vagy nyitott a környezetedre és legfőképp mennyire vagy türelmes.

Ezeket hónapok/évek alatt nagyon jó szintre fel lehet tornázni, ha valaki tényleg komolyan gondolja.

(Vicces, hogy a múlt héten jártam úgy, hogy kértem egy vállalkozótól árajánlatot, mondott is egy kb. összeget, amit sokalltam.

Nevem látja, elvileg tudja is ki vagyok.

Másik volt kollégám, akivel ugyanannyi időt töltöttünk ennél a vállalkozónál (egyik nap én mentem, másik nap ő. Harmadnap én mentem, utána ő...).

Kíváncsiságból megkértem, hogy kérjen ő is tőle egy árat, neki mit mond.

Rögtön haveri viszony, tegeződés, az én áram 2/3-át mondta csak neki.

Ennyi a különbség. Ő jópofizott vele, haveri viszonyt csinált, én meg hiába voltam rendes, normális vele, mégiscsak egyszerűen a munkám végeztem.

Érdekes, no.