Mit csinàlnál olyan vezetősèggel, akik a dolgozókkal nem foglalkoznànak?

A munkavègzès feltètele, hogy nyugodt, bèkés, egymàssal összehangolt közössègben törtènjen. Ehhez kèpest, bàrmilyen vita van az osztàlyokon, visszatèrő hàborúk, a vezető azt mondja, hogy hàt, ő nem tud ìgy dolgozni...Holott a vezetők egy emelettel feljebb dolgoznak, nem az adott közössègben. Akkor tartanak szünetet, amikor akarnak, mèg a mobiljukat sem kell vinni magukkal. Tehàt, bàrmi van, nem foglalnak állást az ügyben, gyorsan lerendezik, az a hibàs, aki a munkàjàval foglalkozik. Aztàn, kapunk egy olyan eredmènyt, hogy valaki egèsz èvben szèp profitot termelt, feltöröltettèk vele lelkileg a padlót, honoràlásként alacsonyabb bèrt kapott, megkapja, hogy vele van a hiba, neki kell vàltoztatni, nem tudnak màr vele mit csinàlni... Akivel ez törtènik, az annyit csinàlt, hogy szèpen dolgozott. A vezető azt mondja, hogy ide nem tudlak rakni, mert egy hèt alatt kicsinàlnànak... Tehàt, tud a körülmènyekről, de egyszerűbb mindig újakat felvenni? A dolgozók az egèsz rèszleget bejárhatja, de ő a hibàs, nem a vezetősèg. Szerintem, ahol olyan emberek ülnek az asztal mögött, akiknek nem csak a megèlhetésük a fontos, az nem fog olyan körülmènyeket kialakìtani sehol, ami büntető kategóriàba tartozna. Ha majd a vezetők, az emberekre is koncentràlnak, akkor nem fog annyi ember lelèpni, a vezetőkre feltud az ember nèzni, nem kell bìrósàghoz fordulni, hogy összehasonlìtsuk a papìron szereplő jellemzèst a gyakorlatban vèlt bànàsmóddal, szóbeli megnyilvànulásakkal. Mit gondoltok erről?