Hogy bírjam ki az első napokat az új munkahelyen?

Magyarok 80%-a ugyanezt érzi, amikor friss munkát szerzett. Én az első nap a munkahely előtt fordulni szerettem volna 180°-ot és tovább haladni.

Ha lány vagy, akkor inkább a munkatársak fognak hozzád menni ismerkedni.

Szia!

Átérzem a helyzeted introvertáltként teljesen. Próbálj könnyedén hozzáállni az új helyzethez, és ne vedd véresen komolyan. Szerintem az a gond, hogy mindent túlságosan komolyan veszünk és rágörcsölünk a dolgokra. Én legalábbis ezt tapasztalom, lehet, hogy nálad is így van.

Gondolj bele abba, hogy ők is ugyanolyan emberek mint te. Ők is örülnek a kedves szónak, ők is fèlnek, hogy elrontanak valamit (csak talán nem mutatják ki), sőt, ők is hibàznak, stb stb stb.

Szóval fontos, hogy egyenrangúnak érezd magad közöttük, és értékesnek, mert az vagy. 😊

Nyugodt napokat és minden jót kívánok neked!

Üdv: egy aszociális 26

:)

Ha te pár nap után rendszeresen otthagyod a munkákat annyira szorongsz, akkor szakembert kellene keresni, mert az itteni okosságok nem nagyon fognak segíteni.

Lehetne olyanokat mondani, hogy koncentrálj a munkára, és a tanulásra, vagy éppen legyél kedves és nyitott mások közeledésére, de nem kell neked senki nyakára mászni és hasonlók, de ezek szerintem ezen a szinten már nem segítenek

Én is szociális fóbiás lány vagyok, és ugyanezeket éltem át én is gyerekkorom óta (meg még most is).

Viszont a szoc. fóbia alapvetően egy betegség, amitől sajnos egyedül nem nagyon lehet megszabadulni (bár neten, youtube-on találhatsz hasznos tippeket, ha angolul rákeresel). Én pár évvel idősebb vagyok, mint te, és sajnos nálam nem nagyon lett "magától" javulás, most a munkahelyemen is még mindig szinte ugyanazokat a mintákat ismételgetem, amiket mondjuk gimiben (pl. kiközösítve érzem magam és hasonlók, olyan dolgok is frusztrálnak, amiket mások észre sem vesznek, stb).

Erről egyáltalán nem tehetsz, talán hibás szülői nevelés vagy rossz gyerekkori élmények okozták. Szóval egyáltalán ne érezd magad kevesebbnek vagy rosszabbnak magadat ettől, fogadd el, hogy ilyen vagy, értékes és különleges. És NEM vagy egyedül, rengeteg ember küzd ugyanezzel a problémával - csak talán észre se venni rajtuk, mivel a legtöbben csak magukban szenvednek.

Igazából ezt csak azért akartam leírni, hogy 1. tudd, hogy nem vagy egyedül ezzel és 2. nem árthat pszichológushoz elnézni vele (ha úgy érzed, hogy a mindennapokban zavaró vagy gátló).