A járvány tán egyetlen pozitív hozadéka a képmutatások csimborasszójának idei elmaradása? A céges karácsonyok!

Nálunk mindig nagyon jó buli, igaz, nálunk a közösség is összetartó, gyakran találkozunk munkától függetlenül, sőt, még a munkának is szeretjük.

Persze, nem mindenki ilyen szerencsés és csak gyűlölködésre futja.

Ha te ennyire aszociális lény vagy, akkor semmi esély arra, hoyg megértsd, vannak olyan emberek, akik a munkatársakkal jól érzik magukat és szivesen töltenek együtt egy estét!

Mellesleg a karácsony NEM a családok, hanem a SZERETET ünnepe, ha vallási oldalról nézed, ha meg vallásmentesen, akkor a téli napforduló ünnepe!

Nekem nem volt ezidáig rossz tapasztalarom ezzel, feleségemnek volt, de náluk inkabb a főnök h.ülyesége a gond.

Sőt, általaban kimondottan. Mikor távmunkában dolgoztam néhány fős kis cégnél, akkor egy teljesen informális vacsora voltak, igazából ott ismertem meg a munkatársaimat rendesen. Aztan voltam nagy multinál, ott 3 ilyen volt, szűkebbtől a tágabbig, a legszűkebb egy laza forraltborozás volt a tágabb vacsora, a legtágabb egy buli egy szórakozóhelyen, egyik sem volt még ki nem mondva sem kötelező. A második volt hogy nem tudtak foglalni éttermet, így egy nagy tárgyalóban volt, és utana hajnalig társasjátékoztunk. Meg sok olyan volt, ahol előtte-utába ilyen-olyan kocsmákban voltunk. A formális rész max. egy beszéd volt valamikor az elején.

Egyetértek! Annyira örültem, amikor bejelentették, hogy bezárják az éttermeket (legalább) egy hónapra, meg megtiltották a nagyobb fős gyülekezést, mert így tudtam, hogy elmarad szokásos céges karácsonyi ebéd!!! :D

Nálunk is mindenki utálja, de sajnos kötelező elmenni rá. Még akkor is kötelező, ha aznap éppen szabadságon vagy, tehát senki nem tudja kihúzni magát alóla, pedig már próbálkoztak egy páran!

Mindig ugyanabba az étterembe megyünk kajálni, ahol amúgy a kaja nagyon jó, de hiába van időre megrendelve, legalább másfél órát ott kell ülnünk, amíg elkészül. És közben megy a feszengés, mert hát némán csak nem várhatjuk a kaját, azért a körülöttünk ülőkkel muszáj addig beszélgetni. :D De téma az nincs, szóval ott szoktuk kínunkban mindenféléről dumálni, a terítő mintájától kezdve az étlapon szereplő betűtípusing... :D Aztán amikor végre megjön a kaja, gyorsan mindenki magába lapátolja, és mikor mindenki végzett, utána megy tovább a feszengés. Mert igazából már mindenki állna fel és menne, folyamatosan nézi mindenki a mobilját, meg az óráját, de nem mer senki első lenni. Aztán előbb-utóbb mégis akad egy bátor, aki feláll, és mondja, hogy neki most mennie kell, mert sürgős dolga akadt, erre felpattan legalább egy tucat másik ember is, hogy "jaaa tényleg, most jut eszembe, nekem is mennem kell". :DDD Na itt szoktam én is gyorsan kabátba bújni, és elsietni, mielőtt még megkérdeznék, hogy nekem miért kell elmennem, miért nem érek még rá maradni. :D

Iszonyatosan kellemetlen és ciki a várakozás meg jópofizás a kollégákkal, miközben alig van a cégnél 1-2 ember, aki tényleg őszintén kedveli a másikat. Az összes többi a hátára nem kívánja a többit, szóval nem tudom, miért kell minden évben erőltetni ezt a karácsonyi ebédet. Mi nem egyszer mondtuk már, hogy igazából senki nem tartana rá igényt, de a felső vezetők mégis ragaszkodnak hozzá, mert hogy "csapatépítő jellege van". Háááát... pont hogy nincs, de mindegy. :D

Nem egészen két hete hőzöngtél ugyanezen:

https://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__munkahely-kollegak__..