Nyomorogjak még itthon vagy legyek hajléktalan?

Lassan több mint 1 éve nem találok munkát. Sok boltot, munkaügyi központot is megkerestem, mert hiába küldtem önéletrajtot onnan sosem hívtak fel. De semmi! Néha persze sikerült próbanapra menni, de annyi volt. Most a napokban sajnos anyám kijelentette, hogy nem bírja tovább. Pedig én tőle semmit nem kérek már, elején kértem kölcsön pár ezret de annyi. Konkrétan itthon is csak azt eszem ami van. Attól félek, ha nem találok hamar munkát anyám kirak. De csak nem rakná ki egy szem gyermekét, akit mindig is féltettek, és mindig időre intettek haza nem? Inkább ehelyett én mennék el és boldogulnék valahogy amíg valami szerencse folytán nem kapok munkát. Szívesebben lennék hajléktalan és csöveznék az utcákon, mert nincs szívem így látni őt, mert reméli ő is hogy kapok munkát és be tudnám segíteni, de sajnos nincs reményem. De ők se engednék szerintem ezt, hogy csak úgy az utcákon töltsem az éjszakát étlen szomjan. Ezerrel keresek munkát, elhitetitek. Mindennap többféle portálról keresek és adok be önéletrajzot. Egy általános és egy szakmával igen nehéz, de csak van még reményem nem? Itthon is csak a szobámban vagyok, mivel pénzem nincs amiért el tudnék menni bárhova. Nagyon letaglózott ez az 1 év és már túlléptem. Nagyon nyomorult a helyzetem vagy van még kiút?