Miért zavarja az új kisfőnököt, hogy én mosolyogva ülök a számítógép előtt, és úgy gyártom a dokumentumokat, nem pedig szomorú arccal?

Van egy új kisfőnökünk ma reggel óta, aki kihirdette reggel, hogy ő csak a vérrel-verejtékkel végzett munkát tekinti igazi munkának, és az a jó dolgozó, aki keserves arccal végzi a keserves munkáját. Megjegyzem, az ő arca is elég világfájdalmas és búbánatos, úgy jár-kel az irodák között, mintha az egész emberiség összes gondját a hátán cipelné. Én mindig mosolygok. Szeretem vidáman felfogni az életét, minek szomorkodjunk, ha pozitívan is fel lehet fogni dolgokat. A kisfőnök - miközben itt jár-kel - reggel óta már a következő megjegyzéseket tette nekem: - Neked mitől van olyan jókedved? Majd teszek róla, hogy ne legyen, még kapsz két megfogalmazni való anyagot? Még mindig mosolyogsz? Majd teszek róla, hogy lecsússzon az örökös mosoly a képedről, kész vagy már a két plusz anyaggal? Még mindig ott az archaikus mosoly a képeden? Hát ez nem igaz!! Mindjárt felrobbanok!!! Minek vagy te ilyen jó hangulatban???? Nem látod, hogy ez egy munkahely, ahol csak komoly arccal, gondokba merülten szabad ülni? Te azt hiszed, hogy ez egy üdülőhely? Még egy plusz feladatot kapsz ezért! -- Ez ment fél háromig. Addig bírtam. Minden negyedórában jött, megnézte az arcomat, és hergelte magát. Meg a többieket. Fél háromkor a következőt mondtam neki: - Kedves jó kolléganő! Mit zavar téged az én jókedvem? Ez a munkahely tényleg nem az öröm forrása, de nézz ki az ablakon!! Gyönyörű a világ, süt a nap, édesen csicseregnek a madarak! Este jó bort fogok inni az asszonykámmal, aki a legcsábosabb mosolyával hív majd egy közös filmnézésre és minden másra is, ami utána következik. Miért legyek szomorú?? Az élet végül is csoda szép! Én maradok vidám! Te pedig csak főjél nyugodtan tovább a saját keserű levedben. - Erre kikerekedett a szeme, fagyottan állt két percig, majd elviharzott. Most jött a nagyfőnök titkárnője, hogy délután fél ötkor jelenésem van a nagyfőnöknél, fegyelmi tárgyalás lesz, mivel dehonesztáló módon viselkedtem a kisfőnök hölggyel, megszégyenítettem az "alattvalói" előtt. De mi szerintem max. beosztottak vagyunk, nem alattvalók, nem igaz? Alattvalói régen az uralkodóknak voltak. Nem nevetséges ez a nő?