Hogy kell "felemelni" az embereket?

Hat nem ugy, hogy az eddig elert eredmenyuket nem becsulod meg.

Ha megbícséred az jó. Ha rávilágítasz a további célokra (jelen esetben, hogy még többet is ki lehet hozni a csapatból), az is jó. Azt a hangnemet kell megtalálni, hogy az elért eredményt ne homályosítsa el a következő kitűzött cél.

A telhetetlenség sosem hoz jó gyümölcsöt és még csak nem is doppingol egy újabb emelkedésre.

Amit te hoztál fel a kifejtésre fenntartott helyen, az a morális rombolás felé mutató iskolapélda, - köze nincs a felemeléshez és még csak nagyobb teljesítmény leadására sem sarkall. Sok mai főnök nincs tisztában olyan apróságokkal, hogy gyakran "a kevés is sok". Hogy is lehetnének tisztában ezzel, ha a mai főnökök jelentős hányadának fogalma sincs arról, hogy hány embere és mennyi időt dolgozik az adott szinteken azért, hogy kikerüljön a kezükből valami, amire azt lehet mondani, hogy kész. (Nem ismerik az összes, egymást követő munkafolyamatot, csak a "távkapcsoló" kezelését tanulták meg, de azt nagyon jól.) -Sokra mész az embereid belének napi szintű kitaposásával, ha a morál miatt állandóan azzal küzdesz a háttérben, hogy a lelépő emberid helyébe miként szerezz újakat és taníttasd be ezeket minél hamarabb, ill. minél magasabb szinten. Bonuszként még az állandóan oktatók sem tudnak a saját munkájukra koncentrálni, mert nem sok ember tud maradéktalanul megfelelni több fronton is, - pláne, ha ezt semmivel nem honorálják neki hosszútávon. Eljön az idő, amikor a legfanatikusabbak is azt mondják, hogy "szarok bele", - semmivel nem jutok az által előrébb, hogy állandóan a főnökség lélekvesztőjén stoppolgatom a lukakat. Sokkal fontosabb a csapatmunkában a morál, mint az, hogy legyen két-három "sztárversenyző", - akik miatt még a kettős mérce intézményét is fenn kell tartani, mert a "kiemeltek" igen is elvárják, hogy "megkülönböztetett figyelemmel" kezeljék őket. Aprócska példa: katonám kiesett egy kicsi időre a konyhai szolgálatból. Amíg szólította az ügye, nem voltam rest beállni a többi katonám közé dolgozni, - segítettem nekik. A mai napig tisztelettel viszonyulnak hozzám, ha összetalálkozom évtizedek múltán is bármelyikkel az utcán, - nem köpnek utánam, mint sok, akkor hasonló szinten tevékenykedő volt kollégámnak. -Erről ők tettek említést - saját maguktól, - onnan tudom. Ilyen apróságokon is múlik, hogy tisztelnek-e egy embert vagy sem.

9 Ment a zöld neked:)