Az egyik kollégám megmutatta másoknak az üzeneteimet, ez most nekem vagy neki kellemetlen?
Pont szabadságon voltam, mikor rossz hírt kaptam otthonról. Egy közeli hozzátartozómmal történt haláleset. :-(
Az egyik kollégámnak még aznap amikor történt (akiről azt hittem hogy a barátom, sokat lógtunk együtt) megírtam, azt is hogy magamba zuhantam és nem akarok most kimozdulni, legyen szép napja. De csak annyit reagált hogy ''kellemes napot''. Az összes többi barátom mondta sajnálják, kérdezték mi történt.
Én ezen a barátomon úgy felhúztam magam, hogy azt írtam neki ő milyen önző, csak magára gondol, én mindig segítettem neki, szégyellje magát, ő nem egy rendes ember (én ellenkező esetben nem így reagálnék, ha az ő családtagjáról lenne szó), és hogy ilyen barátra nincs szükségem, csak munkáról beszélek vele ezentúl. Majd blokkoltam.
Majd egyik nap szöveges üzenetet váltottam egy másik kollégámmal, mikor írta hogy azt hallotta X nevű kollégáról, hogy én ezt meg azt írtam neki és nem akarom őt látni. Kérdeztem honnan tudja, írta ez a kolléga megmutatta valakinek mit írtam, és az illető pedig neki elmondta ő neki.
Gondolom csak azt mutatta meg, én mit írtam, annak előzményét nem.Megírtam ennek a másik kollégának, miért írtam neki ezeket, ő is kiakadt.
Nem tudom, neki mire volt ez jó, hogy megmutatta valakinek az én üzeneteimet, aki gondolom elmondta másoknak.....Talán bosszút akart állni.
Ez már magában nem korrekt dolog szerintem, hogy megmutatja másoknak neki mit írtam. Én nem tennék ilyet, ez magánügy, senki másra nem tartozik.
Felhívtam de persze tagadott mindent hogy ő nem és ők hazudnak majd lerázott.Tudom hazudik, különben honnan tudnák hogy írtam neki egyáltalán és mit?
Lassan sajna vissza kell mennem dolgozni, de olyan kínosan érzem magam, hogy nézek majd a kollégáim szemébe.
De ez most rám vet rossz fényt, hogy ezeket írtam neki, vagy inkább rá, mert egyáltalán megmutatta mit írtam? Most nekem kéne szégyellnem magam Vagy neki?
válasza:Ez oda-vissza nagyon primitív, már megbocsáss.
Először is: az internet, a levelezés nem tudja közvetíteni
a metakommunikációt, az érzelmeket, a hangszínt, hanglejtés, a tekintetet, az arckifejezést, a szemed csillogását, a testbeszédet. Semmit.
Csak a puszta szöveget, a szavakat. Azokhoz meg olyan indulatot,
érzelmet, célt, szándékot képzelsz, amilyen éppen az érzelmi
beállítottságod. Amihez te közömbösséget, rosszindulatot társítasz,
az lehet, hogy éppen ellenkezője, csak nem ment át, mert nem is
mehet, az éteren.
Sokan, amikor a másik tragédiájával halálesettel találkoznak,
nehezen tudják kifejezni az együttérzésüket, hiszen a
"részvétem", stb. azok a legjobb szándék ellenére is csak szavak.
Nem tudunk egymásnak vigaszt nyújtani, legfeljebb átsegíteni
beszélgetéssel, stb.
Mindig az adott élethelyzet adja.
Szerintem kölcsönösen félreértettétek egymást.
A kollégád nem érzékelte, hogy megbántott volna téged,
mert nyilván nem is akart. Viszont kapott tőled egy
durva szemrehányó levelet, amire nyilván nem számított.
Próbált segítséget kérni, hogy most mit tegyen. Ezért
beavatta az egyik bizalmasát.
És szépen így körbeértek a dolgok.
A hiszti, a hirtelen cselekvés mindig rossz tanácsadó,
és újabb galibákat szült. A telefonbeszélgetéssel
még rá is tettél egy lapáttal. A kollégád ebben az
esetben tehetetlenné vált.
Ott rontottad el, hogy letámadtad, holott nem voltál képben.
Meg kellett volna várnod, míg személyesen tudtok erről beszélni.
Ehelyett szabályos munkahelyi pletykagaliba lett belőle.
Nekem kisebb gondom is nagyobb volt annál, amikor elveszítettem
valamelyik szerettemet, hogy vélt sérelmekkel még tetézzem
is a gondjaimat. Pihend ki magad. Mikor visszamész, üljetek le, és beszéljétek meg.
válasza:Tudni kell, hogy nem azonnal reagáltam neki így, hanem másnap amikor tudtam szabadnapos.
Lehet hogy valakik nem tudnak mit kezdeni egy halál esettel, de pont tőle vártam volna kis együttérzést, hogy legalább azt mondja sajnálja.
Mikor neki volt beteg az egyik családtagja, én együttéreztem vele.
Meg különben is, egy idegennek is aki nem a barátunk, is illik azt mondani, hogy sajnálom vagy részvétem
Nekem segített, mikor más barátaim vígasztaltak (akár chat-en), az mindig jobb érzés utana, ha kibeszéljük gondokat. Volt aki telefonon felhívott.
Még ha tegyük fel félre is értettem, vagy nem akart megbántani, akkor se kéne ilyet mondani egy gyászolónak, hogy ''kellemes napot'' majd ott hagyni.
Pont hogy eléggé fájt ami történt, egyedül éreztem magam.Szükségem lett volna lelki támaszra hogy megbirkózzam vele, és ezért is akasztott ki, hogy mindenki más még aznap öntötte belém a lelket, ő még másnap sem.
Ha meg is sértettem se azt lett volna a megoldás, hogy megmutatja másnak az üzeneteimet. Vagy mesélte volna el olyannak, aki nem nálunk dolgozik.
Vagy várta volna meg míg én visszajövök.
Így lehet most mindenki tudja munkahelyen, holott ehhez senkinek semmi köze. És ez roppant kellemetlen.
Úgy terveztem eredetileg, hogy személyesen vele beszélek, de sokáig is kellett volna várnom míg visszatérek, és munkahelyen mindenki rohan. Azt mondta volna nem ér rá, elfoglalt, és amúgy se szeretek magán jellegű dolgokról beszélgetni munkahelyen. Kissé fel is voltam zaklatva, mikor hallottam másoknak megmutatta üzeneteimet (ellenkező esetben ő is az lenne ha én mutatnám meg az ő üzeneteit).
Ha tanácsot akart és ezért tette, nekem telefonban miért tagadott mindent? Nem támadtam le, annyit kérdeztem, igaz vagy sem hogy megmutatta másnak az üzeneteimet.
Előtte bizonygatta bármi amit elmondok neki, köztünk marad.
Hogy bízzak így meg benne?
Eleve voltak bennem egyéb sérelmek, sokszor megbántott csak én elnéztem neki, ez volt az utolsó csepp.
Én okoztam munkahelyi pletyka galibát? Ha ez a másik kollégám nem említi, hogy megmutatta másnak az üzeneteimet, én biztos ezt a dolgot nem említettem volna senkinek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!