Alapszakasz történészként egy múzeumban mondjam el kollégáknak hogy évekig közmunkás utcaseprokent helyezkedtem el?

sose értem mért akarnak az emberek diplomát...

most hogy lett elit helyed, majd le is köpöd akikkel évekig együtt dolgoztál, mi?

sose dolgoznék ilyen gusztustalan közegben, ahol szégyellni kell a munkát, de ha neked az kell...

kérdésedre válaszolva: természetesen ne mondd el, titkold el alaposan, nehogy valaki kitalálja hogy nem egész életedben egy irodában sggetnövesztettél eddig, hanem dolgoztál is!

Én már egy ideje közmunkás vagyok, de már nem zavar. Eleinte féltem, hogy mit fognak gondolni rólam az emberek, főleg a családom. Apám jogász, anyám építész, így még inkább szégyen volt számomra, hogy nem vagyok semmire se jó, miközben elég sokat költöttek a taníttatásomra, de végül nem sikerült szakmát szereznem, így hát csak a közmunka maradt.

Ma már az életem része. Persze megélni belőle nem lehet, de az jó, hogy nem nézik kivagy, honnan jöttél vagy milyen végzettséged van.

8/8-as vagyok.

Ráadásul úgy gondolom, hogy sokkal többet érek ezzel a közmunkával, mint azzal, hogy tucatjával adom be az önéletrajzomat mindenhova, és annak a kevéske visszajelzésnek is mindig elutasítás a vége. Egyszerűen megöli a lelket.