Nem lehetne annyi munkahelyet teremteni hogy mindenki dolgozhasson?

"ha beindul a gazdaság"

És mitől indulna be? Nem attól, hogy a pénz mennyiségét, meg a munkától függetlenül a munkahelyek számát növeljük.

Lehetne egyébként pozitív irányba elmozdítani a gazdaságot. Sőt... kellene is. Csak ameddig ennyire hozzá nem értő kezekben van az ország, addig ez nem fog megtörténni.

Egyrészt: rendbe kéne szedni az iskolarendszert. Jelenleg mind az értelmiség, mind a szakmunkás réteg sínylődik. Éveken át szándékosan nehezítették az érettségi megszerzésének feltételeit, borzasztóan torz és életszerűtlen tananyagot követelnek meg, ugyanakkor meg elképesztően fontos anyagrészek egyszerűen hiányoznak. (Pl. matek: egy szakgimnazistának tudnia kell kiszámolni a pontjai koordinátáival megadott háromszöv súlyvonalának egyenletét... de sokuknak a mértékegységek átváltásával is problémája van. A pénzügy, mint témakör teljesen hiányzik, aztán csodálkozunk, hogy mindenki kiszolgáltatott a bankoknak. Vagy pl. informatika: le lehet érettségizni ötösre emelt szinten úgy, hogy egy e-mail csatolmányt nem tud az ember elküldeni. Csak két példa...) A természettudományos műveltség a béka popója alatt sincs. Beszélünk itt Z-generációról meg alfákról, de évek óta csak nyirbálják az informatikaoktatást. A szakképzésben meg egyszerűen nincs megfelelő minőségű képzés. Mondjuk szakoktatók sincsenek... a közismereti órákat meg alaposan lecsökkentették, az eredmény az lett, hogy egy halom szakmailag alulképzett, általános tudásban szánalmas alulteljesítő embereket termel ki az oktatási rendszerünk. Ezt kéne első körben helyrehozni.

Másrészt: a gazdaságot is vállalható mederbe kéne terelni. Mondjuk kezdve azzal, hogy fel kéne számolni a gigantikus méretű fekete szférát. Őszintén: van itt olyan, akinek soha nem volt része bejelentetlen munkában, és nincs is olyan barátja, ismerőse, aki "zsebbe" kapta a pénz egy részét? Amikor "papíron" 6 órát dolgozott, de a gyakorlatban 10-et? Nem hiszem, hogy sok olyan ember lenne, aki ne találkozott volna ezzel. Persze, a munkavállaló "örüljön, hogy van munkája"... csak ezzel az a baj, hogy megint csak gyengíti a gazdaságot, és növeli a társadalmi különbségeket.

Harmadrész: szintén a munka világában kéne rendet tenni, de olyan értelemben is, hogy a munkavállalók ne holmi eldobható alkatrészekként legyenek kezelve. Egyelőre a törvények a kizsákmányolásnak kedveznek, emellett a társadalomba ivódott, hogy a munka kötelezően rossz, a pofája mindenkinek lapos, és mindenki ott lógjon, ahol tud. Ha ez változni fog, az óriási lökést jelent a gazdaságnak. Egyrészt: ha kicsit öntudatosabb lesz a munkavállalói réteg, akkor kevésbé lehet kizsákmányolni. Zsebbe kapja valaki a fizetést? Jön is a hatóság, és megvágja a munkaadót. Tahó a főnök? Felmond a fél vállalat, és átmegy a konkurenciához. Megy a sumákolás a munkaidőkkel, kötelező fizetetlen túlórák, és még az ünnepnapokra is szabadságot kell kivenni? Megy is a milliós büntetés a főnöknek. Eredmény: idővel megszűnnek ezek a visszaélések, mert nem merik megtenni. Hiszen a munkavállaló tudja magáról, hogy ő nem egy helyzet kötött rabszolga. további hozomány: a boldog munkaerő hatékonyabb munkaerő. Hogy ez nehezen megvalósítható? Igen. Nem kis időbe telne elérni, és nagyon komoly oktatási és felvilágosítási kampányok kellenének, hogy bármi változás történjen. De hosszú távon nem lehetetlen.

És végül: olyan környezetet kell teremteni, ami a produktivitást növeli. Az, hogy a tömegközlekedés siralmas? Hogy az egészségügyünk döglődik? Ide kapcsolódóan: hogy elvárás, hogy betegen dolgozni menjünk? (Amivel csak elősegítjük a járványok terjedését, és összességében a kiesett munkaidőt növeljük...) Ezek mind produktivitást csökkentő tényezők. Én naponta fél órát veszítek a munkába járás elméleti időtartamához képest az állandó forgalmi dugók miatt. (Jó, most, a járvány alatt pont nem, de amúgy igen.) Ez megint összességében a produktivitást csökkenti. Ha az ember komfortosan érzi magát, akkor termelékenyebb, együttműködőbb.

Kis ország lévén meg talán nagyobb figyelmet kéne fordítani a szellemi képességeket igénylő ágazatokra. Észtország honnan indult, és hová jutott 30 év alatt? ÉS nem a betanított szalagmunkásoknak köszönhetően.

A 8 óra meg hosszú távon lehet, hogy inkább célszerű, ha 6 lenne. A svédek már kísérleteznek vele, nem eredménytelenül.

Lehetne itt komoly fejlődést elérni, csak ahhoz komoly változtatások kellenének, és nem pedig a folyamatos széllel szemben h*gyozás.

#26

#25 és akkor most örökké szrban leszünk mert Kádár János hitelt vett föl?

nem azért, hanem mert menet közben elcsesszük a lehetőségeket?

A szocializmusnak már 30 éve vége.Örökké erre fogják fogni hogy nem jutunk egyről a kettőre?

10-20 évig ez alapvetően igaz. Utána egyre kevésbé. Jelenleg a szocialzmus 40 éve alatt kialakított berögződések kiiírására van szükség (atyáskodó állam, REND iránt vágy, fekete-fehér válaszok, stb.). Ehhez sajnos anyám szerint az kell, hogy a rendszerváltáskor felnőtt (30-40 éves generáció meghaljon/leselejtezeződjön).

ha megnézed. ez azért halad. A 60+-os üzletemberek adják át a cégeket az örökösöknek (kicsit szenvednek, mert nem nevelték ki), a politika tele van alig 30-éves taknyosokkal. Sok "nagy öreg", akire tizenéves koromból emlékszek vagy elaggott vagy már nem is él. Orbán a mai 20-30-40 évesek közt nem különösebben népszerű. nem véletlenül akarja visszahozni a 13. havi nyugdíjat, hogy amint a régen az MSzMP-re emlékezve a már rég nem szocialista MSzP-re szavaztak a nyugdíjasok, úgy majd most Orbánra.