Jogos a kiégéstől való félelmem?

Dolgozni kell, különben nem tudsz megélni. Mellette megkeresheted magad és bármikor válthatsz.

Amúgy normális, amit érzel, kb mindenki így van vele.

Lehet, hogy van egy kis "kapunyitási" pánik benned. Semmit se veszíthetsz, ha bekevágsz. Ha nem jön be, keresel mást.

"Most adódott egy jó lehetőség, viszont nagyon félek a munka monotonitásától és az irodai léttől."

Az irodai munka monotonitása a legkisebb hatás az irodai munkában, ami kiégéshez vezethet.

"Az a nagyobbik probléma, hogy egy nagyon jó képességekkel rendelkező, de szélsőségesen alulteljesítő valaki vagyok."

?

Ezt önmagáról szinte senki nem szokta megállapítani, általában mások szoktak ilyen jellemzést adni az introvertált/szociális, de nem szakmai "gondokkal" rendelkező emberekről, ha a munkahely jelentős szociális képességeket is elvár, de van "külön mérhető" jellegű szakmai elvárás is.

"Alulteljesítés alatt pl. azt értem, hogy egyszerűen nem bírtam azt megcsinálni, mint amit minden normális ember, hogy ha érzi, hogy miben jó, akkor abba az irányba indul el. "

Nem igazán értem, hogy itt mit akarsz ezzel mondani, ha esetleg egy példát hoznál rá.

A szüleid tanácsaira figyelj. Tapasztalatból mondom. Nekem azt tanácsolta anyám, hogy keressek milliárdos feleséget akár külföldön. Nem hallgattam rá, talán azt gondoltam hogy (ahogy te is írtad) jeles tanuló voltam, versenyeket nyertem, akkor a magyar vadkapitalizmus bűnbarlangjaiban is sikerre viszem. De tévedtem és beláttam, hogy a szülőnek mindig igaza van. De csak a fősuli végére égtem ki. Kint az életben már nem mondanám, tán azért nem, mert szabadúszó lettem, teljesen magamtól éltem meg és nem munkahelyeken. Azt hiszem hogy munkahelyeken kiégtem és kikészültem volna.

Az unokaöcsém meg közgáz egyetemet végzett, s tán alig van város az országban melyben ne dolgozott volna. Kereste az igazi munkahelyet, majd mikor belátta hogy nem talál, vett egy tanyát és önellátó lett. Mivel a nagyszüleinél megtanulta hogyan kell. Azóta boldog, vidám és szabad.

Ja, és akkor miből csináltunk pénzt ha nem volt munkahelyünk? A nagy szabadságban megerőltetés nélkül volt magunkhoz való eszünk. Több pénzem lett mint bármely diplomás állásban korábban. Például kihasználtam a befektetési arany szárnyalását. A legjobban teljesítő nap akkor 80 000 Ft volt egyetlen nap alatt. Persze bevallom hogy az elején magam sem gondoltam még azt sem hogy "munka nélkül" egyáltalán megélek, nem azt hogy még jól is élek. Pedig az utóbbi történt. Úgyhogy bízz te is az agysejtjeidben, hisz jó képességű vagy és létrejön bármi amit agyban megtervezel.

Robert Kiyosaki, a gazdag papa című könyv szerzőjével értek egyet: Nem mindig az a járható út, hogy tanulj, szerezz jó jegyeket és legyen jó állásod. Hanem az, hogy képzeld el akár a legvadabb álmaidat, a többit bízd az agyadra. És persze hallgatni javasolt a szülőre.

Az a tapasztalatom, hogy a sok és lelkiismeretes munka akár köszönő viszonyban sincs a jó életszínvonallal. Sőt fordított arányosságot tapasztaltam

Utolsóval egyetértek.

Nekem anyukám azt javasolta, hogy keressek egy tehetős férjet, mert úgy sokkal egyszerűbb az élet. Nem hallgattam rá, gondoltam ha tanulok és jól fizető állásom lesz, akkor egyedül is lesz saját házam, mindenem amire vágyom. Ma Magyarországon ha nem örökölt az ember akkor rendkívül nehéz egyről a kettőre jutni, főleg egyedül, ha nem akarja több tíz évre eladósítni magát.

Megszereztem a diplomámat, utána a másoddiplomámat, a fizetésem is viszonylag jó, ám a szakmám nem egy informatikus vagy plasztikai sebész hogy havi milliókat keressek nettóban, így sajnos mire összejönne valamennyi megtakarítás kiégek az irodában. Egyszerűen minden nap bemenni, ülni, hallgatni a sok sületlenséget a kollégáktól miközben a pletykálkodásuk és problémázásaik nélkül akár negyedannyi idő alatt is el lehetne végezni a munkát rendkívül kiborító.

Persze érdemes kipróbálnod, hátha neked bejön. Mostanában én is azon gondolkodom, hogy önálló lábra kellene állni, mert a munkahelyi, főleg irodai lét nem nekem való.

#6

(Elfelejtettem leírni a választ korábban)

"Miből gondolod, hogy nem másvalaki rólam adott jellemzését írom?"

Ha ezt másvalaki mondja, akkor csak "látszólag pozitív".

Gyakorlatban azt jelenti, hogy "bár tehetséges vagy", de a szociális hiányosságtól nem tud eltekinteni.

Ezen az első munkahely segíthet, ha elvárja a szociális képességeket, de valószínűleg, hogy ha fejlődsz is azon a munkahelyen, csak egy másik munkahelyen tudod kamatoztatni, mert párhuzamosan ki is égsz a képesség fejlődésével.

(Azaz az első munkahelyen hiába van a végére 100, helyett 150-es szociális/kommunikációs képességed (azaz relatívan sokkal jobb) ha a tartós stressz miatt a végére már csak 20%-át tudod használni.

"Akkor mi az, ami igen?"

A munka magánélet egyensúly "gyilkosai":

- "Instabil" munkaidő,

- abszurd határidők(pl minden feladatra feladatmennyiségtől függetlenül 1

órán belül),

- ingyen túlóra,

- szabadság hiánya(azaz ha elvárják, hogy szabadság alatt

is dolgozz, vagy azt, hogy csak papíron vedd ki)

- Elméleti-gyakorlati "elvárt munkaidő"

Egyéb faktorok:

- "Kusza" felelősség és hatáskör (pl: a főnök szeret szóbeli utasításokat adni "rázós" elképzelések végrehajtására

- változó elvárások (ami tegnap kötelező volt, ma tilos, és ezt egy fenyegetéssel párhuzamosan közlik)

"egyes kollégák"

- Az "egyenlőbbek" és hasonló figurák szokásai/hozzáállása.

- A "házmesterek/nyaloncok"

...

Ezektől, ha előfordulnak jóval előbb kiég az ember, mint a monotonitástól.