Angliába se az élet élezetéért költöznek az emberek?

En a zenei elet miatt jottem ki. A koncertek miatt.

Ha van penzed, tudod elvezni a dolgokat, a szinhazakat, a stand-up comedy-t, embereket a vilag minden tajarol. Ok, eleg nehez normalis embert talalni, de ha sikerul, akkor ok baratok lesznek egy eletre.

Meg lehet talalni a normalis varosreszeket, a "feherebbeket", biciklivel is lehet kozlekedni, plusz, ha van eszed akkor a kozelben probalsz munkat talalni, vagy koltozol a munkahely kozelebe.

Megis mi lenne az alternativa? Beszukult magyar latasmod, es az elet csucsa a Baratok kozt nezese, es nyaralas Horvatorszagban?

Ez a kerdes az a tipikus negativ magyar latasmod, ami miatt elmenekultem.

#77 megkerdezhetem mit csinalsz Norvegiaban?

Amugy en is mennek Angliabol, es Norvegiaval szemezgetek.

De nem azert mert rossz itt, hanem mert 14 ev utan mar kellene a valtas, plusz en se szimpatizalok a Brexittel, foleg, hogy a nem feher britek egyre hangosabbak, hogy az europaiaknak el kellene menni. sokszor voltam fultanuja ilyeneknek.

De amugy en nyugat Londonban elek, itt azert a 80% az feher, tisztak az utcak, es biciklivel jarok dolgozni, meg akkor is ha errefele meg mindig sorban allnak az emberek a buszmegalloban.

Én szerettem kint élni, és bánom, hogy visszajöttem ebbe az országba... Jó környéken laktam Londonban. A kinti fizetéshez képest rohadt olcsón meglehet úszni az étkezést, egyedül a tömegközlekedés ami drága, de kompenzálja azt, hogy remekül meg van szervezve, meg, hogy nem kell bíbelődni a jegyvétellel stb... Az albérleti árak meg már itthon sem olcsóbbak az átlagfizetéshez képest Budapesten és a legtöbbje meg nincs is alapjáraton több főre szabva, tehát ezért se megyek bele jobban...

Imádtam az ételeket és azt, hogy alternatívaként ott voltak a török boltok, ahol pl. „rendes” süteményeket és pékárut lehetett venni. Meg aztán, volt kifejezetten magyar bolt is, tehát... Nem, mint ha hiányzott volna. Rengeteg féle hal, zöldség... Na meg az üdítők, nasik, egyes sörök minősége sokkalta különb, mint itthon... Na és a tipikus üzletláncok is vernek az itteni társaikra pl. Lidl...

Az emberek? Ahol laktam, abban a közben mindenki normális volt, pedig vegyes-vágott volt a felhozatal. A parkokat nem übereli Magyarországból egy sem (pl. A Városliget és a Nagyerdő is elbújdoshat). Tiszták, és életvidámak, és senkit sem érdekel a másik :D De ez úgy mindenre igaz. Egyedül a fiatalabbak akik szeretnek kötöszködni, de mással még sosem volt problémám, azaz kivéve kikkel? Na? A magyarokkal és a szomszédos társainkkal... A magyarok úgy kibeszélnek és szharoznak mindent, mint annak a rendje (tisztelet a kivételnek). Szinte mindig mindenhol belefutottam egy magyarba, és az volt a csoda, ha nem ócsárolt Angliával kapcsolatosan vmit. Komolyan, az a kategória, hogy megélhetési bevándorlók vagyunk, aztán még nekünk áll feljebb? Nem csoda, hogy egyre többen utálják a magyarokat...

Sosem féltem Londonban, még ha hírhedtebb rossz környékre kellett mennem, ellenben Budapesten. Este? Van annyi élet a „külvárosban” is, hogy ne érezd magad feszélyezve. A fekák (azaz a tipikus banda tagok)? Magasról tesznek rád.

A pub-ok hangulata magábaszippant, ragadós a jókedv alkohol nélkül is, azt az atmoszférát nehéz leírni.

Munkahelyen, ha tudod, hol a helyed, és van némi alázat és tisztelet benned, akkor simán be lehet illeszkedni. Nem azt mondom, hogy mindenki imád mindenkit, de hallomásokból is azt vontam le, hogy jobbak a munkakörülmények és maga az emberek hozzáállása is.

Nem vagyok egy túlzottan szociális típus. Tehát nekem az elfoglaltság kimerült abban, hogy sétáltam, parkoztam, felfedeztem a környéket, buszoztan (szeretek buszozni), hétvégente bementünk a centrumba és ott a látványosságokat néztük, pub vagy étterem, ha volt vmi rendezvény a parkban akkor kinéztünk rá, egyetemhez bementünk stb... De rengeteg egyéb dologra is lett volna alkalmam menni, mint pl. silent disco, paintball, repülés, különböző sportok, a közösségi házban is mindig volt vmi... Tehát rengeteg lehetőség van.

Londonon kívül: igazából ugyanezek megvannak a szomszédos városokban is. Azokkal a helyekkel sem volt semmi problémám.

Semmi extrát nem csináltam kint sem, de valahogy mégis élettel telibb voltam. Azóta itthon meg legszívesebben eretvágnék (nem szó szerint), annyira nagy a kontraszt az életminőségben és abban a bizonyos „életérzetben”, holott kint többet nélkülöztem, mint itthon... Nem volt ennyi anyagi javam, és ilyen jó élletterem, barátaim itthon voltak, de mégis...