Milyen okokból lehet valakinek mindennél fontosabb a munkája, ha nem is szereti?

Gondolom igy nevelték fel hogy egy önallo gondolata se lehetett. Amit az anyja/apja mondott annak ugy kellett lennie es pont.

Az ilyen gyerekkorbol felnövök tudattalan is hasonlo kaocsolatokat keresnek azaz megmondo embereket es erdekesen hangzik de ettöl erzik magukat otthonosan biztonsagban meg ez a kielegitö nekik.

Ejha, vannak ám elég "érdekes" válaszok. Úgy tűnik egyeseknek nem kell rosszindulatért a szomszédba menni... Hasonló vagyok a kérdésben leírt személyhez. Én ugyan nem helyezem minden más elé a munkámat, de elég elvetemült dolgokat tettem az elúlt pár évbem. Pl. brutálisan sokat túlóráztam ingyen, ha kellett este 10-ig dolgoztam (müszaki terület), de meg is lett az eredménye: pár év alatt megháromszoroztam a fizetésemet és elő is léptettek. Mi volt a motivációm? Elhívatottság a munkám és a munkahely iránt (értsd: amit csinálok azt 100%-ig komolyan veszem és bármi áron betartom amit ígérek), mások figyelmének és tiszteletének kivívása (nem segnyalással, hanem rengetek munkával és alázattal), anyagi és karrier előrelépés lehetősége. Az előttem szólók véleményétől eltérően ez nem arról szól, hogy aki ilyen az csak egy szolgalelkű, seggnyaló puhap*cs lehet, hanem arról, hogy mennyire vagy képes komolyan venni amit csinálsz ("csak szüksegés rossz"-ként fogod fel a munkádat, vagy szívvel/lélekkel oda teszed magad) és hogy tudsz-e/akarsz-e kijelölni magadnak újabb és újabb célokat amik mentén ki tudsz teljesedni a munkádban és időről időre érezni tudod, hogy sikerült elérned valamit, sikerült előrébb lépned. Egyesek biztosan rajtam is röhögnek, hogy mekkora elvakult idióta vagyok, én pedig a "tedd ki, had hűljön ki", komolytalan, léhűtő emeberek siránkozásain nevetek, amikor panaszkodnak, hogy nem érzik jól magukat a munkahelyen meg csak egyhelyben topognak, nem nő a bérük, holott lófa*zt nem tesznek azért, hogy előrébb jussanak. Az ember azért kapja a fizetését, hogy elvégezze a rábízott munkát, ha csak annyit csinálsz meg belőle amit minimálisan elvárnak tőled nyilvánvaló, hogy nem leszel sem megdícsérve, sem előléptetve, sem kitüntetve. Miért is lennél? Csak az elvárható minimumot tetted le az asztalra. Mégis nagyon sok olyan embert látok magam körül akik a semmire elvárnák a nagyobb fizut meg az előre lépést, de a hátam mögött meg fikáznak és irígykednek mert sokkal gyorsabban és messzebre jutottam. Attitűd kérdése az egész. Pedig, ahogy mondtam: nem segnyalással értem el, hanem rengetek munkával és alázattal, mindezt annak ellenére, hogy magam sem vagyok egy egyszerű eset, kimondom mindig amit gondolok és ha nem értek egyet valamivel/valakivel, akkor meg szoktam védeni a nézőpontomat és elvárom a szilárd érveket, olyasmit sem hagyok soha magamra erőltetni aminek nem látom értelmét/gyakorlati hasznát.

UI: a kedves pontozóknak üzenem (sajnos ma már ezt kb. minden kérdés alá ki lehetne írni) hogy a "hasznos válasz/nem hasznos válasz" szavazó gomb nem összekeverendő a "like/dislike"-al.