Milyen érzés mikor az ember csalódik a munkahelyèbe?

Én is csalódtam bár nem így ahogy leírod.

Volt egy "minden álmom itt dolgozni" munkahelyem. A csillagokba jàrtam mikor felvettek, annyira boldog voltam. Minden elképzelésemnek megfelelt kívülről nézve, aztán koppantam. Rengeteget sírtam, a kollégáim úgy bántak velem mintha ha el akarnának üldözni, nem akartak betanítani, volt tapasztalatom a szakmában, de a vállalati kultúrát csak meg kellett ismertetni, a vállalati szabályokat elmondani stb. Mindig úgy kezeltek mint egy megtürt személyt, azt érzékeltették velem, hogy ez az "ő cégük", semmi keresni valóm ott.

Gyomorideggel jártam be, apukám azt a tanácsot adta tartsak ki, jobb lesz idővel. Nem lett, de rosszabb igen, ráment az egészségem. Stressz evő vagyok, 35 kg-ot híztam az ott eltöltött időalatt, és alvás promblémáim lettek, mert éjszakacsak azon pörgött az agyam, hogy mit tehetnék hogy jobb legyen, milyen lesz a holnap.

De jó kis tanuló idő volt ez számomra, rádöbbentem, hogy nem szabad a borítója alapján megítélni a könyvet. Ez a munkahely olyan volt mint az a bizonyos alma, kívülről csillogó, belül viszont már rohadt.

Hogy milyen érzés?

Mint amikor kiviszed a szemetet és mosolyogva mész ki vissza hozni, h ez is meg van de látod, h a kukások nem vittek el!

Hasonló cipőben volt egy ismerősöm, aki kis főnökként tisztességesen bánt az emberekkel, mindenkivel jól kijött,

Rengetegszer tartotta a hátát csak azért, hogy jobb legyen az embereinek...

Majd egy napon: egy bakit vétett pár dolgozó...

Több miliós kárt okozva...

...egyik se állt oda mellé, amikor kellett volna és hirtelen döntéssel kirugták...

Ha az a 4 ember oda állt volna együtt, nem rugták volna ki őt, azt a 4 embert meg nem rughatták volna ki a cég akkori felállása szerint. (+Ember hiány)

Mondtam is neki, rá fog fázni a kedveségére.

Az ilyen helyeken nem éri meg kedvesnek lenni csak egy alap emberi hangnem, ilem és kész.

Pl nálam a kis csapatommal (5fős) nincsen gond. Alapból az interjún sokan lestek nálam.

A személyiségtől kezdve a szakmai tudását néztem az embereknek.

Még ha nem is volt papírja róla.

Ez miatt kaptam csúnya reakciókat, akik nem nyertek felvételt s csak annyit reagáltam: nézz magadra, hogy viselkedsz.

Ezért vagy nem ide való.

Kisebb létszámú embereknél is megesik a konfliktus , de orvosolhatóbb, ellentétbe egy nagyobb létszámú helyen emberileg.

(Az más ha szigorúan meg van mondva "dolgozol rendesen vagy byebye")

Bővebben :

- utalni fogod a hétfőket.

- nem lesz kedved bemenni dolgozni.

- tudnál jót tenni, de nem éri meg a fáradtságot, mert sosem becsülik meg, ezért próbálsz olyan lenni, mint a többi, bele fásult munkatársad. De egy idő után rájössz, hogy neked esik xarul, ha nem dolgozhatsz értelmesen. De az értelmes munka meg nem fizet, míg az időt lopó, felé annyit nem tudó és legtöbb bajt okozó, ostoba, semmire kellő, lógós 30%al többet keres, és nagyobb fizetés emelést is kapott, mint te, akkor... Akkor mi a faxnak dolgozzak? He?

- Az élet kedvem veszett oda. Semmi értelme. Hiszen, aki lóg és nem tanul és hátra felé húzza a céget, jobban meg van becsülve. Én, aki új pozíciókat és új eljárásokat vezettem be a cégnek és sokat túlórázok, nem érek annyit, mint a lógós.

- látom a kollagák arcán, hogy nem tetszik nekik, hogy már nem viszem a hátamon a részleget és ki akarnak fúrni, de előtte adjam át a tudásomat... Meg a nagy büdös ló kukit az anuszukájukba! Majd akkor, ha többet kapok pénzben mint ők és licenszet fizetnek a leírt anyag után!

Milyen érzés?

Félek, csalódott vagyok, magányos, kétségbe esett, szomorú és végtelenül dühös.

Kihasználtak és nem becsülnek meg.

Miért nem megyek más céghez?

Hazugság, hogy ott más lesz.

Eleve nem hajlandók tiszta árat mondani, hogy mit fizetnek a munkámért. Akkor miért biznék bennük? Miért lesz más ott mint itt?

Fogom beállok egy nem túl teljesítő állapotba. Soha többet nem dolgozom túlórába! Még akkor sem, ha emberi életek múlnak rajta!

8 óra letellik, abban a másodpercben ejtem el, ami a kezemben van.

Így is többet csinálok, mint a többiek. De figyelek arra, hogy sose túl sokat, mert akkor nem lesz rám szükség. Néha elbambulok és megcsinálom 2 óra alatt, amivel a többiek 10 napja szenvednek. De csak azért, mert nem figyelek oda, hogy kellő képpen visszafogjam magamat. A tudást átadom, de sose úgy, hogy abból hasznuk is legyen. Régen brutális oktatásokat csináltam. Animációk, leírások, bemutatók, Whiteboardos prezik videóra véve. Programozás oktatás. Rendszer ismeret átfogó oktatása. Egy száraz, aszott köszönöm nem jött, nemhogy bónusz, amiért másokat felemeltem!

Ez lesz még 25 évig, ugyanis ennyi kifizetni a hitelt. Aztán eladom a házat és 2 - 3 évig utazgatok. Ekkor már halál szélén fogok állni és nyugodíjam nem lesz. Úgyhogy nyomorban és keserűségben pusztulok majd el.

Úgyhogy irány a megkeseredett élet, amit mindenkinek kínál a magyar munkahely.

Ez az az állapot, amit az előző főnököm ért el. Amikor a 40 napnyi, ki nem fizetett túlórám mellett és a heti 2 blocker ticket megoldása után kijelentette, kevés vagyok és átlag alatti és nem érdemlem meg a fizetés emelést.

És nehéz lesz ebből kitörni. Mert örökre elástak és ennél jobban nem tudok teljesíteni. Főleg úgy nem, hogy minden motivációm, ami addig megvolt, odaveszett.

De szerencsére eddig csak a munkának éltem, így semmi nincs, amibe kapaszkodni tudnék. Így elkezdtem inni, mert ennek legalább haszna van.

Jah! És amióta a Fidesz bele szólt az munkahelyemen működésébe, minden dolgozó 30 ezerrel kevesebbet keres.

Szóval gyertek, mert hiány van bio Droidokból, akik még nem fásultak bele a multi kultiba. Az info park vár benneteket nyomurultnál nyomorultabb munkahelyekre, ahol az összes lelkesedést ki fogják belőletek ölni. Ellenben, ha sosem lelkesedtél a munkáért, ez jó hely lesz, mert az idióták és a lógósok többet visznek haza, mint az, aki tud és hajlandó is dolgozni...