Miért tehetik meg a munkáltatók, hogy elutasítják az embert tetoválásokra hivatkozva?

Eléggé túlzó a kérdés.

Alapvetően senkit nem fognak úgy elutasítani, hogy tetkód van, bocs, csá.

Az nyilván nem mindegy, hogy szolid tetoválás, vagy ránézésre egy skinhead képe rajzolódik ki az illetőről. Ráadásul elég sok irodista lányon látok kisebb nagyobb tetoválást, mégis van munkájuk.

Nézd, én eléggé ki vagyok varrva, de ezt én választottam, én tehetek róla, én vállaltam minden következményt, ami ezzel jár. Egy fekete vagy egy roma nem tehet arról, hogy honnan származik, hogy milyen a bőrszíne, nyilván őket védik a törvények. Ezt egyáltalán nem tartom felháborítónak, nem hiszem, hogy ugyanabba a kategóriába tartoznánk.

Én is dolgoztam bankban, sok volt kollégám volt Morgan Stanleys, aki hozzánk jött át, az egyik volt toborzójuk pedig egy jó ismerősöm. A Morgan Stanleys sztorit nem tudom kitől hallottad, de nem igaz, ott is dolgoznak tetovált emberek, mint ahogy a többi bankban is, csak annyit kérnek, hogy takarva legyen, főleg, ha ügyfelekkel kell foglalkoznod.

Miért ne tehetnék meg?

Bármilyen munkáltatónak joga kéne legyen, hogy azt alkalmazzon, akit akar.

„Szerintem azokat nem veszik fel akik ügyfelekkel találkoznak. Érthető.”

Nem, egyáltalán nem érthető. Betévedő, alkalmi ügyfelekkel, megrendelések kapcsán is, valamint régi partnerekkel is rendszeresen foglalkozom. Többször is dicsérték a szolgáltatás minőségét, a modoromat, a hozzáállásomat. Google Maps 5 csillagokat húzok be, annak ellenére hogy technikai probléma folytán még nem várt intermezzók is kísérik a kiszolgálást.

Mindkét alkarom és felkarom tetovált.

Közben az interjúztató hájas seggén is ott a tetkó lemerem fogadni!

Ezeknem a kreténeknek minden baj. Már abból messzemenő következtetést vonnak le, milyen színű a felső rajtad. Szánalmas majmok.