Van itt olyan akinek messze van a munkahelye a lakhelyétől? Olyan távolságra gondolok hogy az ország majdnem másik vége. (részletek tovább)

Párom Szabolcsból jött fel így Pestre.

A szállás náluk ilyen kollégium fíling volt, közös konyha közös fürdő. A lakótársakkal jó barátságot kötött, az évek alatt csereberéltek is, hogy azokkal a kollegákkal legyen, akikkel jóban lett, de ettől még kolesz életérzés.

(Plusz ha rosszabb munkatársak vannak - pároméknál pl egy idő után nagyon sok ukránt hoztak be az egyszerűbb munkákra ugyanahhoz a céghez, akiknek még az angolvécé és a mosógép is idegen, és ezt nem pejoratíve mondom -, akkor az rányomja a bélyegét a lakhatásra.)

Egy időre alapozni jó lehet, mivel minimális összeget vonnak, jól tudsz félretenni, ha odafigyelsz.

Dolgoztam olyan gyárban, ahol szállón lakott a társaság nagyobb része. Ott 4 ágyas kicsi szobák voltak, a Gábor kollégám is ilyenben lakott, 2 másik sráccal, mindhárman különböző műszakban dolgoztak. A házaspároknak külön szoba volt. Úgy emlékszem, hogy szobánként volt egy fürdőszoba, a Gábor mindig pipa volt, hogy csak ő takarította, mert a többieket nem érdekelte a tisztaság. A mosógépekért ment a harc, mert kevés volt, a főzés szintén nem volt túl egyszerű, a kevés tűzhely miatt. A Gábor tanfolyamra járt, munka előtt-után tanult, csak a legszükségesebb dolgokra költött, elég sok pénzt félre tudott tenni, de sokan munka után kizárólag ittak és zajongtak. A szálló a munkahelytől viszonylag messze volt, busszal 50 perc volt az út.

Egy másik gyárban, ahol jóval több ukrán volt, mint magyar, többféle szállón is laktak, az egyik egy régi kollégium volt, arról sokat nem tudok, csak, hogy a tolmácsoknak külön szobájuk volt és a szálló egy zajos helyen volt egy pályaudvar mellett, kb. 1 órányi buszozásra a gyártól. Itt is sokat ittak, itt voltak verekedések is. (Ez nem kifejezetten a kérdéshez tartozik, de úgy tapasztaltam, hogy a 40 feletti ukrán férfiak nem túl gyakran szoktak fürödni.)