Tényleg aránylag sokan vannak azok, akik miután hazamennek, hobbiból ugyanazzal foglalkoznak, mint a munkájuk?

En volt hogy külföldön takaritottam. Szàlloda. Nagy hajtàs es ellenörzes volt. Otthon mar az agynemüt is megutàltam athuzni.

Az ovonöket is sajnalom hogy egesz nap 20 gyerekkel azutan vàrja öket még estére 2-3 gyerek otthon is.

Ismerek pizzasütöt aki meg a pizzat utàlta meg annyira csömöre lett.

De szakacsot is aki mindenkinek föz de magànak nem. Nem eszi meg a sajàtjàt mert a munkat es megszokott izeket latja mar benne es rühelli.

Olyanokat latok hogy maganeletben is csinalja akiket nem terhel le a munkaidö. Pl ismerek DJ-t heti parszor dolgozik csak benne es azon kivül is csak ekörül forog. Turbozza otthon a szeneszerkesztö progijait, hangtechnikàt, figyeli mikor hol van rendezveny, allandoan kattog a teman.

A maszekolosak csak penz miatt maszekolnak munka mellett is. Ismerek olyan hegesztöt akit miutan kineveztek csopveznek jo penzert, leàllt a maszekolassal üzletben, azaz max magànak javit csak onnanstol hetvegente.

“Heti 40 órában bármit meg lehet unni. Kell a kikapcsolódás, kicsit más dolgokkal foglalkozni.“

Azért ne csináljunk úgy, minthogy ez valami univerzális törvényszerűség lenne, mint a Pitagorasz-tétel vagy az energiamegmaradás törvénye, vagy hogy az almát ha elengeded itt a Földön, akkor leesik a földre.

Ezek univerzális természeti törvények.

Amit te írtál, az meg egy vélemény. Te így gondolod, rendben elfogadja mindenki, de te meg fogadd el, hogy más másként gondolja!

Tudod olyan ez mint a gyerektelenek - gyerekesek állandó parttalan vitája, ahol folyton azt bizonygatják, hogy TÉNY, hogy csak gyerekkel lehet teljes az ember élete. Szerintük TÉNY, szerintem VÉLEMÉNY, ahogy a tied is!

Mindenkinek joga van a saját véleményéhez és hogy aszerint élje az életet!

Egyébként ha már programozás, akkor válaszolok egy kicsit konkrétabban.

Mit csinál egy átlagos programozó egy átlagos munkanap? “Hülye” userek support ticketjeit oldja meg, tesztel, dokumentációt készít, meetingeken ül, bugokat keres és old meg és jó esetben a munkanap felében kódol. De az a kódolás is általában egy hatalmas, régi technológiákat használó, rosszul megtervezett, gányolásokkal teli alkalmazásban való fejlesztést jelenti, ami a legtöbb esetben kínkeserves és lassú.

Ezzel szemben az ember a saját otthoni hobbiprojektjeit nem supportálja, nem ír róla hosszas dokumentációt, meetingeket sem tart róla, és jellemzően olyan technológiát használ, amilyet szeretne, olyan megoldást használ, amit szeretne, úgy és akkor refaktorál, ahogy szeretne és olyan funkciót fejleszt bele, amilyet szeretne. Tulajdonképpen azt csinálja, amiért a legtöbb ember programozást választotta.

És persze mondhatjuk, hogy hát végül is mindkettő programozás, de azért talán érezhető a kettő között a különbség.

Próbálok valami jó analógiát találni. Például az ember, aki kint van az utcán és egesznap járókelőkről készít portrékat jó pénzért, lehet hazamegy és tájképeket fest, merthogy ő igazából azt szereti csinálni, és ilyenkor végre azt és úgy fest, ahogy szeretne!

Én mindig valami kreativ munkát akartam. Most virágkötőként dolgozom. A munkaidő 11 óra, heti 3-4 napon. Ebből a kreatív részét szeretem, mikor csokrot kell kötni, vagy valami kompoziciót készíteni. A virágápolás viszont, mikor többszáz gyomot kell leápolni, rendbetenni és már úgy kiáll a derekam, hogy egy kétrét görnyedt, száz éves aggastyán is fittebben néz ki nálam, na akkor tudatosul bennem, hogy ez is csak egy munka, szar, akár a többi, csak néha több a fantázia benne, mint mondjuk a takarítói vagy gyári sori, vagy akármilyen munkában...Mikor meg sietni kell, mert jönnek a vevők a nyakamra, akkor nincs időm gyönyörködni az alkotásomban, csak összedobom, aztán viszlát. Otthon már a hajam is égnek áll, ha virágot látok. Mondjuk konkrétan ez nem is volt sosem hobbim, csak a kreativ része vonzott benne.

De minden mással is így voltam. Amit munkahelyen kellett csinálni, arra itthon már utáltam ránézni is. A munkáltatók tesznek róla, hogy az ember csömört kapjon a túlhajtásban és megutálja.