Miért zavarja az embereket ha egyikük pozitívan szinte mosolyogva megy dolgozni?

Biztos, hogy le leszek ezért pontozva... De miért kéne valakinek is a másik örömének örülnie? Magamból indulok ki, ha már annyira ótvar a kedvem, hogy azt nem tudom véka alá rejteni a munkahelyen, akkor nem a kolléganő optimizmusa fog feldobni. Külön rühellem azt, amikor valaki mint valami önjelölt boldogság felelős járja az embereket és a képedbe vigyorog meg tereli a „negatív” töltető témákat. És ott pattog körülötted, vagy más körül. Utána, meg mártírkodik, mint ahogy Te teszed. Honnan tudod, hogy az Ő életünkben mi történik/történt?

Egyébként meg az sem értem, hogy mióta lett ekkora kötelesség az, hogy a munkát fülig vigyorogva/boldogan végezd. Persze, itt most nem a szolgáltató férára gondolok, ahol közvetlen kapcsolatban vagy az ügyfelekkel, tehát belőlük szerzed a jövedelmed. A munka még mindig a megélhetést jelenti, nem a szórakozást, nagyon kicsi a százaléka ahol van metszet.

Báe azt is bírom, hogy a Tescos kasszás leszólják, hogy nem képes mosolyogni, de az ilyen emberek nézzenek magukba, ahogy Te is. Veled van a baj, hagyod, hogy mások befolyásolják a kedvedet, ez pedig nem az Ő hibájuk. Elvégre a nagy buddhista, meg önmegvalósítós duma is erről szól, ilyen piti kis helyzetekben meg elvéreztek. Ez a szánalom, meg az, hogy az emberek már meg sem élhetik az érzelmeiket, mert mindjárt jön egy magadfajta aki mutogat, hogy de Nekem rosszabb!!

Boldogabb leszel, ha nem foglalkozok Velük és nem hat meg már kedélyállapota vagy éppen egy „támadó” jellegű komment, mint ez.

68%-os, tán baj van a szövegértéssel? Én nem várom el senkitől se, hogy olyan legyen a kedve mint az enyémnek. De ez fordítva is igaz. Egyedül akkor hat meg a dolog, ha a munkáltató, a főnököm tesz megjegyzést vagy figyelmeztet. De itt Magyarországon elég furcsa a felfogása az embereknek a munka kapcsán (vagy mondjam inkább, maradi?). Külföldön amikor kolléganő kiviharzott senki sem kérte számon, és senki sem ment oda pátyolgatni. A felettese elbeszélt vele négyszemközt, ahogy azt illik (ami itthon nem megy), utána minden ment tovább.

A busz késésre meg ilyen egyéb apróságokra meg egyszerűen ez az ország nincs rászocializálódva az ilyen helyzetekre... Persze, hogy idegbeteg lesz tőle egy-két dolgozó, hogy ha főnöke is lehordja mint a kutyát. Tehát ebben az országban vannak bajok bőven, nem kell mindent ráhárítani az emberekre: Ők csak azt tükrözik vissza, milyen az állapota az országnak, a vezetésnek... Itt már kiskorában bele verik az emberekbe a stresszt, aki meg ezt tagadja, az ne álljon le erről vitázni, mert egy burokban nevelkedett fel szemellenzővel. Ennyi. Ne magasztalja már fel magát egy két kommentelő azért, mert nem azonosul az általa elítélt emberekkel. Inkább örüljön, hogy nem éli át azt amit más.