Velem lehet a baj, hogy szinte minden nő kollégám utált vagy látványosan nem kedvelt eddig?

Soha nem voltam az a könnyen barátkozós típus, de amikor felkerültem Budapestre, akkor igyekeztem erőt venni magamon, hogy jóban legyek azért a munkatársaimmal, de egész egyszerűen akárhány helyen voltam eddig, többségben voltak a nők, akik közül szinte minden helyen egy ember volt, akivel jóban is voltam. Az első hosszabb távú munkahelyemen talán összesen 3 srác/férfi dolgozott, a nők nagyon sokan voltak. A férfi főnöknek soha nem volt velem különösebb baja, az elején amikor még lassabban mentek a dolgok akkor néha beszólt, hogy lassú vagyok, de aztán semmi gond nem volt vele. A 3 főnökasszony viszont mindenben talált valami hibát. Pl. rám bízott az egyik egy 20 perces feladatot, majd nagyjából 10 perccel később azzal a szöveggel jött vissza, hogy "Még nem vagy kész? Mikor kértem, hm, legalább egy órája." Meg egyszerűen folyton leszidtak olyanért, amit nem én csináltam (sőt, volt hogy nem is engem kértek meg aztán mégis én voltam a hibás hogy 1. rosszul volt megcsinálva 2. az én dolgom lett volna - akkor lett volna az én dolgom, ha rám bízzák, pont azért csináltam mást mert akkor másnak szóltak), meg igazából tényleg mindennel bajuk volt. Ha szabit kértem mert mondjuk esküvőre hívtak, akkor majdnem azért nem akartak elengedni, mert hogy aznap egy ember már kapott szabadnapot. Az utolsó hónapokban már az is előfordult, hogy szó szerint 2 méterrel arrébb beszéltek ki (hogy miket mondtak az már külön regény szóval kihagyom :P).. A következő helyen recepciós voltam és ott szinte minden új volt nekem. Csak lányokkal dolgoztam együtt. A betanulásomat nagyon megnehezítették, konkrétan alig mutatták meg a dolgokat. Ha valami adminisztráció volt, akkor azt véletlenül sem úgy csinálták, hogy lássam mit hogy kellene, hova kattintanak, mit hitelesítenek és mit nem, stb, hiába mondta a vendég hogy nem siet. Ha rákérdeztem valamire vagy megkértem őket hogy mutassák meg még egyszer, de mondják is hogy mit miért kell csinálni, akkor flegmáztak, hogy már mutatták, meg hogy majd akkor látom megint ha jön egy ügyfél. Onnan hamar el is jöttem, és nagyjából három hete vagyok a jelenlegi munkahelyemen. Itt is azt vettem észre, hogy a férfiak valahogy képesek arra, hogy normálisak legyenek, de a nők nem. Mindenkihez kedves vagyok, nem okoskodok/feleselek, de mégis: nem köszönnek vissza, ha újoncként valamilyen kérdést felteszek akkor vagy "magától értetődő" vagy majd xy elmondja. Van egy nagyjából velem egykorú lány, aki egy hónappal hamarabb kezdett. Eleinte szimpi volt, de elkezdett olyan bicskanyitogató stílust felvenni, mint a legelső munkahelyemen a főnökeim. Úgy viselkedik, mint aki évek óta ott van, és azt látom rajta, hogy mintha versenyezni akarna és minden régebbi ott dolgozóval úgy viselkedik, mintha haverok lennének. Tőle is jönnek a burkolt, nem bántásnak álcázott sértések, pl. az egyik ügyfelét kinevette, hogy milyen agyhalott meg kattos, majd (mivel akkor ő 3 embert is várt, én pedig szabad voltam) rám bízta (a rám bízta azt jelenti, hogy kb rám parancsolt hogy haza ne merjek még menni mert segíteni kell neki) azt a nőt, mert én "úgy is összeillek vele." Gondolom nem esett le neki, hogy ott álltam mellette, amikor leagyhallottozta. Rákérdeztem, hogy mi volt a nővel, hogy ezt mondta róla. A problémáját persze nem tudta megindokolni, de diszkréten azért beszólt, hogy üres tekintete van és nekem is hasonló mert tök sápadt vagyok, "már bocsi". Persze az nem baj, hogy lázasan, betegen voltam ott és igazából csak azért maradtam tovább, hogy az ő ügyfelével tárgyaljak (akivel most se tudom mi baja volt, gondolom mindenki agyhalott lehet neki aki nem olyan hiperaktív, visítva röhögő típus mint ő). Szóval valamiért mindig betalálnak a kollegináim, nem számított hol dolgoztam. Őszintén elgondolkodtam, hogy lehet csak én mondok valamit amit nem kellene vagy olyan stílusban, hogy én magam sem veszem észre. Mert az, hogy tényleg max 2 ember volt eddig egy munkahelyen, akivel tényleg jó viszonyom volt és nem vagy semleges munkatárs vagy ilyen ellenségeskedő ember volt, most nagyon elgondolkodtatott. Elszomorít, amikor a sokadik munkahelyen nem köszön vissza valaki, de azért látványosan tetőtől talpig végig szkennel. Én úgy vagyok vele, hogy tényleg igyekszem jó kapcsolatot kialakítani mindenkivel, de ha feleslegesen vagyok kedves és úgyis csak ez a vége, akkor talán jobb lenne úgy bemenni dolgozni, hogy senkihez nem szólok és a szabad percekben inkább a telefonomat bújom...