Jól tettem, hogy fölmondtam? Ti maradnátok tovább egy ilyen helyen?

Egyik kollégám panaszkodott rám a főnöknek. Az volt a baja, hogy engem megdicsértek, őt viszont nem. Elment a főnökhöz, hogy ez neki milyen rosszul esett és megalázó volt. Magához hívott a főnök, és elmondta hogy ne viselkedjek úgy, mintha én lennék itt a legjobb, mert mások is dolgoznak olyan jól, mint én. Köpni nyelni nem tudtam, elmondtam neki, hogy nem tudom miről beszél, én senkinek nem mondtam semmit, csak lejött az igazgató pár vendéggel és megdicsérték a munkámat. Én egy szót nem szóltam. És ez a kolléganőmnek rosszul esett, hogy neki meg nem mondtak semmit, de arról nem én tehetek és én attól még nem gondolom jobbnak magamat. Azt mondta a főnök, hogy figyeljek oda, mert ha miattam érzi megalázva magát a kolléganőm, akkor el fog küldeni. Erre már nem tudtam mit mondani, csak annyit mondtam, értem. Másnap reggel meg úgy döntöttem beadom a felmondásom, mert én ilyen helyen nem akarok dolgozni. Nem is szóltam senkinek semmit, csak fölvittem az irodákhoz. Anyukám azt mondta, hülye voltam, mert ilyen miatt nem szabad felmondani, ilyenek mindenhol lesznek és ennyire ne legyek kényes és válogatós, örüljek, hogy a mai világban van munkám. Én viszont úgy érzem, van az a pont, amikor már nem szabad mindent eltűrni. Nekem ez volt az, konkrétan megfenyegetett, mikor én nem is tehettem semmiről. Ti mit gondoltok? Tényleg nem kellett volna ilyen miatt felmondanom? Ti mit tettetek volna?

L/23