Ha valaki sokat-sokat dolgozik, hogy lehet rá azt mondani, hogy baj van vele?

Úgy, hogy "sokat-sokat" dolgozni nem feltétlenül egészséges. Van, hogy az ember rákényszerül, mert úgy jön össze. Sok a munka, kevés az ember, a maszekban bejött egy nagy rendelés, éppen ráér Sógor Jóska, a kőműves, építeni kell a házat - van ez így néha.

De mikor valaki éveken, évtizedeken át különösebb indok nélkül hajtja magát napi 12-16-20 órában, az már valami problémának a tünete. Persze ő maga mindig talál indokot: most épp lehet túlórázni, ki tudja, mikor lesz újra ilyen, a píz meg mindég jól gyön, most kell megnyomni a projektet, mert ha ez bejön, sok rendelés várható a vevőtől, most épp bejött ez a kis maszek meló, amit keresek, abból megépítem a garázst, most épp azt a garázst építem, mert a haver ráér meg tudtam kölcsönkérni betonkeverőt - csak ha kicsit távolabbról nézed a dolgokat, kiderül, hogy az éjjel-nappal dolgozó derék polgártárs igazából nem tud semmi pluszt felmutatni, a másodállásból, maszekból, okosításból, hétvégi beugrós-túlórás munkákból alig van plusz pénze és egyébként is meg tudna élni a normális, emberi beosztású állásából. Akkor meg minek dolgozik állandó jelleggel? Az ilyen ember általában menekül valami elől: nem érzi magát jól otthon, nem tud mit kezdeni magával a szabadidejében, csak akkor, ha ottan van a meló, osztán csinááni köll, esetleg folyamatosan szerencsétlennek érzi magát, rosszabbnak, mint a környezete és ezzel kompenzál.

Mit értesz sokat sokat alatt?

Van akik már akkor is kinéznek, ha egyáltalán önszántadból elvégzed a feladatod és nem csak ácsorogsz egész nap meg cigizel. Mások meg képesek hétvégén, este is dolgozni otthonról, úgy, hogy semmivel nem kapnak többet érte mint az, aki 5-kor lelép és másnapig eszébe sem jut a meló.