Hogyan léptek túl a munkahelyi atrocitásokon?

MIndenhol így megy ( még nálunk is, pedig én Angliában élek, dolgozom) Én azt tapasztaltam, hogy csak azokra szállnak rá a kollégák akik hagyják is magukat. AKi kiáll magáért ha kell odacsap az asztalra azzal nem szórakoznak. 20 éves naivaként számtalanszor átéltem, hogy rám másztak, ki akartak készíteni. Volt munkahelyem ahol mindössze 3 napot dolgoztam, mert "új lányként" kostólgattak. De volt egy határ amikor elegem lett. AZóta megvédem magam, és igyekszem a munkahelyemen teljesen elhatárolódni. Nem pletykálgatok, nem járok el velük, csak a napi 8 órát csinálom végig. Ha valaki rámszállt, akkor elé álltam és bátran megkédeztem, hogy mégis mi a jó franc baja van? Ilyenkor a legtöbben tagadásban vannak, hebegnek, hogy "jaj semmi" AKkor kedvesen mondom, hogy amíg nincs semmi baj, és békésen tudunk dolgozni az jó. De ha még egyszer kostolgat, akkor megismeri a rossz oldalamt is. Nem fenyegetőzök, csak ígérgetek. De volt aki nyíltan rámszállt, akkor is megvédtem magam. Ha a hibáimat sorolta, akkor felvilágosítottam az ő hibáit is. Volt, hogy kitálaltam, hogy annyi esze van mint egy marék lepkének ha azt hiszi az ő háta mögött nem megy a pletyka. Bizony volt, hogy kitálatam mások hátuk mögött beszélgetéseit, főleg, hogy ők úgy csinálták mintha nagy barátság lenne köztük.

Ne hagyd magad megfélelmiteni. Ha szóvá teszik, hogy hibáztál, nyugodtan közöld, hogy

- csak az nem hibázik aki nem dolgozik

- Ti sem úgy születettek, hogy egyből a kisujjatokban volt a gyakorlat

- Szóval hibáztam? Az jó, mert ebből is látni, hogy helyetted is én dolgozom.

- Ha valami gondod van akkor menjünk a főnökhöz, és beszélgethetünk

. otthon a családodnak osztogathatod az észt, nekem nem

Állaj a sarkadra.