Miért ilyen negatív sok ember?

Hungarikum.

Te is ezt csinálod a kérdéssel. Negatív dolgokat hordasz itt össze vissza, pedig lefogadom, hogy ezek az emberek is jók valamiben. De te ezt vajon észre veszed?

Szerintem képes vagy ezekben az emberekben is meglátni a jót, ha igyekszel.

Minden tulajdonságnak több oldala van.

Aki sokat aggódik, jól láthatja a valós veszélyeket is, könnyeben tud félkészülni a hibák elkerülésére.

Nem mindenki extrovertált, ahogy magadat leírod. Van, akinek a buli erőszak és fárasztó, nem kikapcsolódás, ahogy neked pl egy unalmas ember, akiket leírtál. Ellenben ő fontos dolgokról is képes beszélni, ami neked nem az. Számodra felesleges dolog a környezetvédelem, számára élmény, hogy fákat ültettek a hétvégén civil összefogás keretében.

Ha érdekel valóban a miért, keress rá a személyiségjegyek, big5, MBTI szavakra és tanulj :) legyél nyitott és befogadó.

Nem könnyű, mert extrém módon vagy extrovertált, de ez lehetőség is, hogy fejlődj! A szimpátia helyett ideje az empátiával is megismerkedni.

"Jobb lenne egy olyan országban élni ahol mindenki pozitív és nem húzzák le az embert az olyan emberek akiket említettem fentebb."

Senki nem tart vissza! Csak saját magad.

Te magad is negatívan állsz a többi emberhez. Én épp neked a totál ellentéted vagyok, szinte az összes személyiségteszt azt hozta ki, hogy 80-90%-ban introvertált vagyok. (Amelyik enyhébbet állapított meg az is 68% volt) :)

Sajnos én is belefutottam már olyan kollégákba, mint te és a hajam égnek állt tőlük, mivel nem szorult belétek egy cseppnyi empátia sem, azt gondoljátok mindenkinek a MUNKAHELYI társasági élet a világ közepe. Szándékosan olyan szakmát választottam, ahol nem kell emberekkel foglalkozni csak én vagyok meg a számok, hiszen ez leköt. Többször előfordult, hogy bejött olyan kolléga, aki kérdőre vont nem-e unatkozom egyedül, kicsit szórakoztat, menjek velük ebédelni, stb. Meg kellene értenetek egy dolgot: sok embernek van a munkán kívül is magánélete, barátai, dolgozni azért jár be, hogy valami hasznosat tegyen a társadalom szempontjából, lekösse magát és nem mellesleg ezért fizetést kapjon mely a megélhetését biztítja és melyből a barátaival, családjával el tudja tölteni az idejét.

Nem fog meglepni, de én sem vettem részt egy csapatépítőn sem, pedig már jópárra hívtak :) Hogy miért? Mert a kollégákat nem tartom a barátaimnak, sokuk tőlem teljesen távol eső személyiség, miért kellene velük jópofizni? Vannak akikkel néha munka után elmegyek kávézni, sütizni, de nem egy "kötelező" csapatépítő keretein belül, hanem mert kedvelem őket. Sőt ebédelni is szívesebben ebédelek inkább egyedül, kicsit pihentetve az agyamat, mint olyanokkal akik összevissza nevetgélnek és konkrétan a semmiről beszélnek csak azért, mert az olyan "szupi".

Munka után is van élet, mikor hazaérek a párom itthon vár, ahogy a kutyám is, vagy épp a film/könyv, amibe belekezdtem és sokkal szórakoztatóbb mindez, mint olyan kollégákkal együtt lenni, akik napi szinten "szórakoztatnak" 8 órában.

A szülnapomat is szívesebben ünneplem a családom, barátaim körében, hisz ez egy magánesemény, senkinek semmi köze hozzá. Egy boldog születésnapot már az iskolában is bőven elég volt és szerencsére egy munkahelyem kivételével mindenhol. Ennyiből is érzi az ember, hogy gondoltak rá. Leginkább az előző munkahelyemet gyűlöltem ezt a szokást: Voltunk 7-en a csoportban, szinte minden hónapra esett legalább egy születésnap és/vagy névnap. Persze minenkinek mindig közösen ajándékot venni is fejenként 600-1000 forint volt ami egy kerekebb születésnapon ami "nagy ünnep" felrúgott fejenként 2500-3000 forintra, mert nem lehetett kihagyni a tortát, ajándékot mellé meg a 4500 forintos "boldog szülinapos lufit". Ha az ember azt merte mondani, hogy nem ad bele még ő lett volna kiközösítve, pedig mindez felesleges kiadás, amit akár egy családi sütizésbe berakva is jobb helyre került volna. Hisz ha valaki gondol a másikra hát gondoljon egyedül is és vegyen neki maga egy bonbont vagy akármit ha ilyen jóba vannak. Szóval igen, ezek szerintem is felesleges pénzkidobások legyek bármennyire is negatív emiatt.

Persze vannak olyan kollégák, akik valóban mindenhez negatívan állnak, már ha megszólalnak csak panasz hagyja egy a szájukat. Őket én sem kedvelem, csak tönkreteszik az én napomat is.

Utolsó tökéletes példája a szemgerendának.

És még a válaszokat is úgy ítéli el, hogy el sem olvassa.

Sajnállak. De legalább a helyesírása apróbb vessző hibáktól és szlengtől eltekintve rendben van :)

Látod: mindenkiben van valami pozitív dolog.