Hogyan bírják ki egyes foglalkozási ágak művelői
(sebész, ápoló, boncorvos, temetkezési dolgozó,
törvényszéki orvos) egy véres beteggel, haldoklóval
vagy éppen elpusztult emberi testtel való foglalkozást?
Elmegy egyetemre 20 évesen, ahol 1. órától kezdődően holttesteket tanul. A megszokás pedig elég gyorsan megy, mivel nincs idő azon filozofálni, hogy vajon kinek az alsó és felső testfele van kettévágva a boncasztalon. Én orvosis vagyok, de azt gondolom hasonlóan működik egy boncasztalon is a történet. Az 1. néhány hétben nekem sem volt megszokott félbe vágott mellkast, de rettenetesen gyorsan meg lehet szokni.
2019. júl. 26. 07:07
Hasznos számodra ez a válasz?
Meglehet(vagy muszáj) szokni, víz alatt is csak az első 5 perc a nehéz.
Az első tíznél kihányod a beled, utána max öklendezel. Fél év múlva ott reggelizel.
2019. júl. 26. 07:09
Hasznos számodra ez a válasz?
Valóban nagyon sok minden megszokható. Ha valahol sokat ütnek, odanő a bőrkeményedés.
Igazából a téma nagy kérdése, hogy hogyan lehet a dologtól megszokásból úgy eltávolodni, hogy lelki trauma nélkül el tudd viselni napi szinten, de közben ne veszítsd el az empátiádat. Mert szerintem vagy-vagy.
Egy boncorvos esetén gondolom ritka az elidegenedésből származó probléma (bár gondolom, mit művelne egy család, ha látná, hogy a frissen elhunyt nagypapán tálalja meg magának a reggelijét egy kórboncnok), inkább azon területeken kényes a kérdés, ahol a még élő haldoklóval vagy hozzátartozóival kell kommunikálni, illetve megfelelően empatikusan viselkedni.
Baleseti mentősök, orvosok például.
2019. júl. 26. 08:14
Hasznos számodra ez a válasz?
4/10 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen a válaszokat. Igen, a két eset talán különböző. Egy halottnál a látvány lehet borzalmas, egy haldoklónál meg a látvány (ha véres, sebes) + az élet vége. Ijesztő figyelmeztetés, hogy kivétel nélkül mindenkire ez vár (ha csak el nem égetik)...
Hallottam azért olyanokról akik nem bírták. Ilyen szempontból nem is a látvány a rossz és nem is a halottak, inkább a haldoklás, a magatehetetlen betegek akikkel már senkisem törődik igazán. Nem minden ápoló, mentős vagy orvos bírja, és nem is minden szakma jár a legborzasztóbb gyakorlattal amikor tanítják. Ápolókról ès temetkezésen dolgozókrol hallottam, hogy józanul nem bírták, és sajnos olyanokról is hallottam akik emiatt a betegekkel bántak durván, embertelenül. Textilest ismertem, ő csak lehúzott ágyneműkről tudott olyanokat mesélni, ami már több mint amennyit ki lehet bírni. Minden ilyen helyen dolgozónak kötelezővé tenném a rendszeres pszichoterápiát.
2019. júl. 26. 13:11
Hasznos számodra ez a válasz?
6/10 A kérdező kommentje:
Érdekes, pedig az ember azt gondolná, hogy egy élővel való foglalkozás mégis csak közelebb áll sokakhoz, mint egy nem élővel. Ennek ellenére sejtem, hogy mire lehet gondolni. De hát aki ápolónak megy, az ugyebár segíteni szeretne másoknak...
"De hát aki ápolónak megy, az ugyebár segíteni szeretne másoknak..."
Jó esetben, igen.
És éppen a segíteni akaróknak lehet a legrosszabb végignézni, mikor tehetetlenek a halállal szemben.
2019. júl. 30. 08:52
Hasznos számodra ez a válasz?
Az eletnek vannak termeszetes vele jaro folyamatai a halal haldoklas is az az elet resze. Valakinek ezt is kell csinalni. Ehhez kell egy jellem habitus nem mindenki alkalmas ra.
2019. júl. 30. 20:17
Hasznos számodra ez a válasz?
9/10 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat. Valószínűleg egy kevésbé érzékeny, stabilabb ember mind a lelki sokkot jobban kibírja egy haldokló esetén, mind a látványt egy elhunytnál. Egy érzékenyebb ember számára valószínűleg sokkal leterhelőbb lehet.
10/10 A kérdező kommentje:
Illetve ezért kellene ezeket a szakmákat nagyon megfizetni, és megbecsülni. Ez tényleg nem TV-ben bohóckodás, hülyéskedés, és valahol talán (az egyik) legfontosabb munka terület. (olyan, mint a kukás, utcaseprő, és mégis sok ember ezeket a "piszkos" munkákat nézi le a legjobban.) Pedig ha nem lenne ápoló, temetkezési vállalkozó, kukás, utcaseprő, takarító, stb. nagy problémák lennenének...
Kapcsolódó kérdések:
válasza: