Volt kollégával találkozni mennyire szokványos? Csak én értem félre?

Szerintem amennyire lehet nyíltan beszélek vele. Alapból jóhiszeműen eddig azt feltételeztem, hogy akinek kisgyereke van és felesége, az nem akar többet... Igaz, mikor elmentünk ebédelni a feleségéről nem sok szót ejtett. Én annál többször beszéltem neki a páromról, hogy hol voltunk hétvégén, mit fogunk csinálni, hova megyünk nyaralni, stb. Szerintem egyértelműnek kellett lennie, hogy boldogok vagyunk együtt. Egyébként nálam természetes, hogyha valaki nem egyedül él, akkor az nem akar "külső kapcsolatba bonyolódni". Lehet, hogy én vagyok régimódi, de ha már nem vagyok valakivel boldog, akkor elhagyom, hisz mi értelme úgy együtt lenni. Persze sokan kisgyerekkel másképp vélekednek és miatta együtt maradnak, de másnak a kapcsolatát akkor sem vágnám tönkre azért, mert én boldogtalan vagyok. Éppen emiatt próbáltam nem reagálni arra, hogy elmegyek-e vele ebédelni, találkozunk-e, ajándékot hozott nekem, már milyen rég nem látott és a többi, hátha veszi a lapot. De nem. Ha konkrétan megmondanám neki, akkor hidd el természetesen én lennék a végén, aki félreértette a dolgokat, ő meg az álszent. Szerintem ennél jobb módszer, ha valamit röviden írok neki, nehogy aztán telefonon zaklasson amiért "eltűntem", majd szép lassan leépíteni. Csak arra voltam kíváncsi, hogy én vagyok-e paranoiás vagy kívülállók véleménye szerint is "meg akar kuffantani" :D