Évek óta nincsenek barátaim. Most hogyan ne rontsam el?

35 éves vagyok és 15 éve nem volt olyan személy, akit barátomnak hívhattam volna (de inkább 20).

Ebben közrejátszik, hogy 9 éves korom óta rengeteg bántás ért, én voltam a mindig kiszúrt fekete bárány (a jól tanuló, akit a fiúk szépnek látnak, hát csúfoljuk, rugdossuk végig a folyosón évekig... ).

Bennem ez mély nyomot hagyott, ráadásul gimiben is a "csírák" közé tartoztam. 20 éves koromban néha teljesen kiakadtam az emlékektől. Pajzsmirigy alulműködésem lett.

30 éves koromra sikerült némileg feldolgozni, de a mai napig mindenkiben az utálkozómat sejtem, minden ember véleményére adok, mindig azt hiszem, rosszat gondolnak rólam.

Most anyukaként végre kétszer is elhívtak gyerek nélkül, pár órás női körbe! Megismertem új embereket is. Szeretném fenntartani ezt és barátságokat kötni a sokéves teljes magány után, ami nagyon rossz! Azt vettem észre, hogy minimálisan tudom, hogyan kell társalogni. Olyan vagyok baráti körben, mint egy ufó.

Keddre megbeszéltük, hogy délután tali gyerekekkel együtt. Kérlek, adjatok tippeket, akár kommunikációról, akár viselkedésről, akár arról, hogyan fogok felajánlani egy újabb találkozót.

Köszönöm