Kikészít a magány, hiányoznak a személyes kapcsolatok. Ti hogyan változtattatok ezen a helyzeten?

Egyetem alatt volt sok ismerős, "barát", sosem unatkoztam. Ha éppen otthon is voltam, folyton írt nekem valaki, egyszerre sok ismerőssel chateltem. Mióta vége a sulis éveknek, ez is megszűnt. A barátaim száma lekorlátozódott kettőre, abból egy fiú, akinek fél éve barátnője lett, ìgy nyilván vele szervez programokat. Engem is szokott hívni, de minek legyek ott felesleges harmadiknak. Egy lány barátom van még, ő nem szeret kimozdulni. Úgyhogy általában neten irogatok velük, ami hétvégén iszonyatosan unalmas.

Van párom, viszont nem szeret ő sem kimozdulni. Semmilyen programra nem lehet rávenni. Én ebbe belefáradtam.

Senkivel nem lehet elmenni mozizni, vagy csak beszélgetni személyesen.

Hiányoznak a programok, a személyes kapcsolatok. A netes irogatástól már rosszul vagyok. Eddig hétvégén a nyelvvizsgára tanultam, úgyhogy telt gyorsan az idő, de mióta az is lement, rettegek a hétvégéktől, mert 2 nap folyamatos unatkozás.

Tudom szánalmasan hangzik, de utoljára általánosban voltak igaz barátaim.

Nekem annyi lenne a kérdésem, hogy akik ilyen helyzetben voltak, hogyan tudtak pozitív irányba változtatni a helyzeten? Lettek felnőttként igaz barátaitok?

Köszönöm ha erre tudtok válaszolni. :)

N