Van úgy értelme élnie az embernek, ha személyiségéből eredően aszociális és semmi sem teszi boldoggá?
Amióta az eszemet tudom, sosem voltam társaságkedvelő. Persze, mindig is volt legalább egy barátom -körülbelül 11 éves koromig- de utána mintha valami fontos alkatrészem elgurult volna.
Teljesen izoláltam magam mindentől és mindenkitől, mindenféle emberi kapcsolat gondolata, legyen az családi, szerelmi vagy baráti, különösképpen nyomasztani kezdett. Barátaimtól elhatárolódtam, minden gondolatot és véleményt kezdtem magamnak megtartani. Ez töretlenül így megy 8 éve. Nem csak idegenek, de közeli ismerősök, családtagok puszta jelenléte idegesít, zavar, megijeszt, arról meg ne is beszéljünk milyen az, mikor beszélgetni próbálnak velem; gyakorlatban elviselhetetlennek, taszítónak tartok mindennemű kapcsolatot. Egyáltalán nem utálom az embereket, erről szó sincs, csak legszívesebben lennék egy csendes megfigyelő, egy kívülálló a többiek közt. Sokszor érzem úgy magam, mint valami állat amit csak úgy egy embertömegbe löktek. Nem vágyódok barátságra, szerelemre, családra, sikerre, semmire sem. Minden nap olyan mint az azelőtti és az azt követő: internetezek. A művészet régen segített, többé már nem. Ahogy telnek a hónapok, érzem, egyre közelebb vagyok a töréspontomhoz, mikor már nem fog érdekelni mennyi fájdalommal fog járni bárkire való tekintettel is, saját kézzel vetek véget a tengődésemnek.
válasza:Na, ez az a pont, amikor húzzál el de k**** gyorsan egy pszichoterapeutához, mert az önártásos gondolatokat is tartalmazó lelki bajok kezelése az internetes fórumokon és azok foteltanácsadóin kívül esik.
"Amióta az eszemet tudom, sosem voltam társaságkedvelő." Én mérsékelten.
"Persze, mindig is volt legalább egy barátom -körülbelül 11 éves koromig- de utána mintha valami fontos alkatrészem elgurult volna." Dettó.
"Teljesen izoláltam magam ..." Na én azért nem.
"mindenféle emberi kapcsolat ... nyomasztani kezdett." "Barátaimtól elhatárolódtam" Gimiben nem is volt már.
Nézz magadba! lehet, hogy nem viszolyogsz, csak rettenetesen félsz a kapcsolódástól?
Eszerint olyan 19 éves lehetsz. Ha most elkezdesz terápiára járni, akkor még épkézláb idő alatt egészséges, fiatal felnőtt leszel, és normális egyetemi/szakmakezdeti életed lesz.
válasza: válasza: válasza:A Boldogság gyakorlatilag egy bizonyos folyamatos, állandó állapot, amit nem tud megadni semmilyen e világi dolog. E világ csak pillanatnyi örömöket tud nyújtani, ami viszonylag rövid ideig tart.
A Lelki Békességet, nyugalmat, megelégedést, elfogadást, megértést, türelmet e világ nem képes megadni az emberi szívnek az ember számára, mert más az anyagi és más a lelki.
Amire Jézus utalt, ami a császáré az a császáré és ami az Istené az az Istené. Az anyagi és testi dolgok e világé a lelki és szellemi dolgok pedig Istené.
Ha boldogtalanok vagyunk az lelki és nem anyagi vagy testi! Tehát a boldogságot nem találjuk meg soha e világhoz ragaszkodva, csak is Istenben, Jézus kegyelmében, bűnbocsánatában a lét örökkévalóságában.
A múlandóságban ez sosem fog sikerülni! Mert amit a múlandó világ nyújt az rövid időn belül el is fog múlni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!