Ti ezt pocsék napnak ítélnétek meg? Mit tegyek, hogy jobban érezzem magam?

Egy spontán buliba csatlakoztam be - volt ismerős (volt gimistárs), meg olyan ismeretlen, aki "helyesnek" talált, és beszélő viszonyban kerültünk.

Éjfél környékén az egész számomra megszakadt, mert a táncom során (a saját örömömre elengedtem magam) hirtelen - az egyik mozdulat UTÁN (mintha nem is a mozdulat miatt), kifordult a térdem, nagyon csúnya/gusztustalan módon - én úgy éltem meg az egészet, mintha egy horrorfilmhez hasonló effektus lett volna.

A megismert német srác segített, elmagyarázta, hogy orvostanhallgató tudása szerint mi történhetett (nem volt 120%-ig hiteles számomra, de nem is totál szakszerűtlen). Összeszedett, próbált megnyugtatni (pedig totál nem pánikoltam), kisegített, aztán hívott taxit. Én meg hazaevickéltem és írtam az orvosomnak, hogy holnap jöjjön fel mielőbb, és nézze meg, mennyire komoly a probléma.

Közben végiggondoltam a dolgot, és rájöttem, hogy amiatt történt ez az egész, mert nem tanultam ez idáig (összefüggően, rutinná vállásig) táncolni, nem tudom, hogy milyen mozgásokat/lépéseket engedhet meg magának az ember, és ezek szerint partikban, ha elengedem magam, teljesen rossz lépéseket, vagy rosszul használok.

És itt jön, ami miatt qrvára igazságtalannak érzem az egész életet:

Egyfelől, gimis korom óta akartam volna táncolni tanulni, hogy legyen valami társasági életem, amivel jól érezhetem magam. Csak éppen Pécsett évek óta mindenhol vagy fiú többlet van, vagy előre "lebeszélt", egymást ismerő párok. Az egyébként ezekről megmaradt emléktöredékekből próbáltam latin tánclépéseket beépíteni ilyen "robottáncos" mozdulatokra, de ezek szerint - az esetből okulva - nagyon rosszul.

Pár hete találtam egy olyan tánciskolát, ahol párcserék vannak - bár itt is fiúk vannak többségben.

A mai napra ennek a tánciskolának lett volna bulija Szekszárdon. Lebeszéltük, hogy kivel tudnék menni, de még írtam is, hogy ha nem, a kimenetelt megoldom (távolsági busz, telekocsi, "ezerféle" lehetőség), csak nem ismert helyen, városban nagyon nehezen tájékozódom. De bizonygattak, hogy van hely.

Ott voltam bőven időben a megbeszélt helyen... Aztán kiderült, 3 emberből egy se ismert meg... odamentem, megkérdeztem : erre kiderült, valakivel összekevertek - egyébként rendkívül buta módon mentegetőzött a hapsi, de azért baromira ott volt a macsó magabiztos fellépés -, és így több embernek ígérte be, hogy autóval viszi, mint amennyi férőhely van. Ott is hagytak.

Ezért tévedtem végül oda, ahova : Mivel rosszul esett a dolog - és ne mesélje be nekem senki, hogy vele nem ez lenne! - először gondoltam, nem megyek haza rögtön, sétálok valamennyit, talán kicsit leköti a dühömet. Aztán egy ötlettől vezérelve elmendtem egy bár elé, ahol benézve láttam, hogy DJ van meghívva. Erre gondoltam, no legalább zene - ha nem is oly művészi -, az jobban is leköt.

Aztán ott láttam, hogy ott egy régi osztálytárs, aki végül észre is vett, leült beszélgetni... Aztán innen jött a többi, amit írtam.

Aki végigolvasott, és próbál megérteni, az remélem látja, miK azOK, amiKEt roppant igazságtalannak, hobban mondva az élet csesztetésének érzek : Durván lesérülök, mert bár csë$zettül szeretnék, nem tanultam táncolni, így rosszul lépek és/vagy rossz a tartásom : DE közben meg évek óta táncolnék, de ilyen szintig kiközösítenek (konkrétan hülyegyereknek néznek/aként kezelnek)... WTF!! Hát így hogy az istenbe?!

Most szívem szerint azt érzem, hogy 25 múltam, legalább az utolsó húszas éveimben "szeretnék egy kicsit utólag élni"; de c$ëszhetem, én csakis azért élek, hogy az isten basáskodjon felettem (oké, tudom, nem létezik, ezt csak úgy írtam)...

Az eszem meg azt mondja, hogy : Na és : hiába egy szottyadt qrva veled az élet, akkor se tudta megakadàlyozni, hogy egy rövid időre társaságod legyen s jól érezd magad.

Ti hogy vélekednétek, ha a helyzetemben lennétek?

Hogyan próbálnátok megoldani, hogy bármivel is próbálkoztok, "az élet" belétek köt, és lúzerekké válltok?