Megállt nálam at élet. Mit tegyek?

A jelenlegi helyzetem: tartós munkanélküli vagyok (Kicsivel több, mint 2 éve), itthon döglök, de itthon se bírom ki, mert pánikbeteg vagyok, depressziós meg alvászavaros. Utóbbi már önmagában kinyír, pokoli egy dolog.

Az egész csúszásom ott kezdődött, hogy 2016-ban dolgoztam (érettségi után), ment is szépen a dolog, gyűlt a pénzem, 400 ezrek voltak a számlámon, de a cél a "továbbtanulás" volt (már nem tudom mennyire célom).

Eljött 2017 Februárja, akkor a munkaügyiben indult tanfolyam, ami nekem adott volna pontot, feltétel volt a munkanélküliség, tehát felmondtam. De a tanfolyam meg nem indult/ átvágtak (nem közölték hogy 25 év felettieknek, pedig voltam bent 3x!). Munkanélküli lettem.

Teljesen megzuhantam, meg előjött az alvászavarom, amire altatót szedtem, meg olyan szinten rögeszmém lett az "egyetem", hogy szabályosan számoltam a napokat, hogy mikor lesz egyetem. Emellett keményen szedtem az altatókat, ami nagy hiba volt, mert teljesen kicsinált.

Szeptember úgy jött el, hogy kb drogos zombi voltam. Beiratkoztam a szakra, de már az első pár héten tudatosult bennem, hogy ezt elbasztam, beleválasztottam, de próbáltam helytállni, de a matekot nem tudtam megcsinálni, így csúsztam volna, de inkább kiiratkoztam. Pár héttel rá, pszichiátrián kötöttem ki idegösszeomlással, altatófüggőséggel.

Utána nehezen (2018 január<) álltam talpra, de amikor még jól se voltam már akkor is a munka, meg az újrafelvételi lebegett a szemem előtt, így azonnal találtam egy munkahelyet a közelben (gyár), de 2 hét után találtam a helyemre ukránokat és kirúgtak :( Az megint lesokkolt teljesen, padlóra tett.

Munkanélküli lettem ismét, de tavasszal (Április) lett újra munkám, ismét egy gyár. Onnan 2 hónap után dobtak ki, mert "nem volt megrendelés", nem kellett ember. Időközben pedig már műszerésznek tanultam be, és dicsértek összevissza, mégis kirúgtak az első leépítéskor, 2 hónap után. (Azóta már másokat is elküldtek).

Utána már nem is próbálkoztam munkával. Akárhány emailt küldtem el, egyszerűen basznak válaszolni. Nem kellek, a környéken meg nincs munka.

Szóval azóta itthon vegetálok, mint egy zombi, de továbbra is a diplomában, és az egyetemben látom a kiutat magam számára. Mert sima érettségivel tényleg semmi lehetőségem sincs. De nagyon szar állapotban vagyok, szinte remegek itthon egésznap meg anyám fizeti a TB-m. A helyzetet meg fokozza, hogy bár vidéki vagyok (falusi) de olyan közegben vagyok, ahol "veszélyes" "emberek" vannak, szóval nem nagyon tudok kimenni az utcára sétálni, vagy valahova menni. Szóval a szobában "élek".

Munkával már abszolút nem próbálkozom, mert a környéken semmi, országosan meg nem válaszolnak.

Mit gondoltok?

Szánalmas vagyok?

23F