Ki miken ment keresztul a multban?

Az én történetem :

5 éve vagyok a párommal, egy év házasság. Mindenkinek vannak hibái, ahogy nekem is. Minden szép és jó volt, kivéve hogy nem érzem azt hogy lenne egy férjem. Van de mégsincs. Alig beszélgetünk, többnyire felszínes a társalgás. Van úgy hogy eltelik úgy egy nap hogy kb 2-3 mondatot váltunk egymással. A haverokkal van mikor sűrűn eljár iszogatni és ez megy egy ideig, utána csend és nyugalom, míg nem kezdődik újra. esténként össze bújva alszunk el, persze szex azért akad. Most lehet köpdösni, de megismertem egy férfit aki kedves lett számomra, talán túlságosan is. Csak beszélgettünk és beszélgettünk, találkoztunk többször is és egyszer csak azon kaptam magam hogy teljesen beleszerettem, pedig nem akartam. Hűséges típusnak tartom magam, de amit éreztem az teljesen megbabonázott. Történt olyan hogy engedtünk a vágynak, pedig nem lett volna szabad, de ténylegesen nem történt semmi konkrét dolog. Nos, amint kiderült a férfi miként áll hozzám.... Sexkapcsolat 😞 vagyis én ezt úgy értelmezem hogy nem kellesz eléggé de azért dugni jó leszel míg nem találok nálad jobbat. Csodálatos 🙄. Na de kérdem én magamtól hogy még is mit vártam ?! Hiszen férjem van!Persze lehet jönni azzal hogy miért nem válok el. Meg tenném, de egyrészt nem merem, másrészt ott van bennem az is hogy szeretem a férjem, szeretettel és nem szeretném megbántani. Tényleg igyekszem hű maradni, bár ez nem úgy jön le abból amit leírtam. Még azt is őszintén megbántam, hogy idáig jutottam a férfival, de nehezen tudom elengedni. Nem szeretnék senkit sem megalázó szeretői státuszba rakni, nem tartom helyesnek, sem pedig azt hogy a férjem átverjem. Így hát a lehető legjobb és leghelyesebben próbáltam mérlegelni a helyzetet, és arra jutottam hogy hiába érzek így a férfi iránt, ha ő nem. és feltettem magamban a kérdést hogy vajon ez megéri nekem, hogy mindezek ellenére eldobjam a szép éveinket és vele együtt egy olyan embert aki érezteti azért mindig hogy szeret és megbecsül egy sexkapcsolatért ahol a férfinek nem számítok és nem érek semmit sem, nem becsül meg valamint csak egy dugni való punci vagyok?! NEM. Tehát le kell zárnunk amíg lelkileg nem sérül jobban meg valaki. Már nem is beszélünk egy ideje és valóban a házasságomra összpontosítok, éreztetve hogy megbecsülök minden egyes percet amit vele tölthetek. Ugyanis rájöttem hogy nem becsültem eléggé. Persze a szívem közben összetörve a másik férfi végett, de mosolyogni kell, pedig belül fáj. Továbbra is magányosnak érzem magam, főleg rossz érzés hogy nem beszélgetünk már de ezeken túl kell lépni. Bízom benne hogy minden rendeződni fog idővel. Na, jöhetnek a mocskolódó kommentek. Tudom hogy mit hibáztam és hogy sokak szemében mi vagyok ez alapján, ítélkezni könnyű, de valóban átélni a helyzetet az már nehezebb eset.

igen, szeretem a férjem. Azon vagyunk hogy újra minden tökéletes legyen közöttünk.

Hosszas vívódás és kétségek közt gyötrődve arra az elhatározásra jutottam hogy valahogy finoman megtudakolom tőle hogy hányadán vagyunk.de nem sikerült sok mindent megtudnom. Aztán lett egy szituáció amikor ismét elő tudtam jönni a kérdésemmel, de már konkrétan rákérdeztem, mivel az volt a sanda gyanúm hogy csak meg akar dugni. Semmi több. És jól gondoltam. Többek között az is megfogott benne, igen, hogy figyelt rám. Meg az egész stílusa, a hangja, a mosolya, a szemei azok nagyon. Olyan komoly és jó felfogása van. Sok minden tetszik benne, belsőleg és külsőleg egyaránt. Csak ez teljesen lényegtelen már. 😞 Pasik...de nehéz veletek. 😑 Vajon mi a helyes út? 😔