Irigy vagyok azokra az emberekre, akiknek minden összejön, és sikeresek az életben?

Én is irigy vagyok néha ráuk, bár hála Istennek az irigység helyett többször érzem azt, hogy én miért nem? Tehát nem azt, hogy én miért nem helyettük, hanem miért nem lehetek én IS?

Én azt érzem az életemben, hogy hiába küzdök, időszakonként hajtom ki a belemet, mégse érek el semmit se.

Gimnáziumban valami embertelenül sokat tanultam, mégse voltak olyan jók a jegyeim (rosszak se, de nem olyan jók), amit imádtam, az is nehezen szállt az agyamba és nem sikerült jó szakra kerülnöm.

BSc alatt hiába önkénteskedtem, TDK-ztam, próbáltam egy második TDK-t is, kisebb konferencián is voltam, mégse értem el semmi a végzettséggel.

Már munka mellett (irodai adminisztrátor, biorobot, de szó szerint) hiába végeztem el képzéseket, tettem le a jogsit, jártam állásinterjúra; rengeteg pénzt, időt, szabadnapot nem kímélve... mégis még ugyanitt dolgozom és legfőbb álmom lelépni innen.

Jelenleg is képzem magam, ma is gyakoroltam és még fogok is, de már van bennem egyfajta reménytelenség. Például gondolatban már osztom be a szabadnapjaimat itt, ennél a jelenlegi cégnél.

Mondjuk soft-skillek, barátkozás stb terén sikerült fejlődnöm és lényegében tökegyedül. Nagyon durván különc, furcsa, 'abnormáli' voltam/vagyok, egy másik kérdésnél leírtam.

26/N

Ha irigység nem is, de szomorúság el szokott érni. Igaz, hogy tenni kell a sikerért, de így sem mindenkinek adatik meg, ahogy egy előtte szóló írta.

A fiatalságom ráment a tanulásra, voltak, akik közel sem tanultak annyit, mégis sokkal sikeresebbek lettek mint én.

Jelenleg se munkám, se barátnőm, barátaim pedig messze laknak tőlem.

Sokszor azt érzem, hogy felesleges vagyok, nincsenek is értékeim.

6-os: Én nem írtam, hogy mindenkinek megadatik, ne magyarázd félre a mondandómat. És nagyon rosszul látja a dolgokat az, aki azt hiszi, hogy a tanulástól, iskolai sheggeléstől, színtiszta ötösöktől lesz valaki sikeres. Baromi rossz helyen keresgéltek.

Valószínű nem lehet mindenki sikeres, de kábé minden helyzetből elérhető. Ahelyett, hogy ilyen negatívan álltok hozzá, ideje lenne, ha nem a nyálatok csrogna az öletekben mély szomorúságotokban, hanem elkezdenétek CSINÁLNI valamit. Nagyon sok embert ismerek, akinek nem úgy megy a szekér, ahogy szeretné. És ami egyáltalán nem fura bennük, egyikük sem ambíciózus, nincsenek ötleteik arról, mit fognak csinálni egy év múlva, vagy ha hazaérnek, csak fásultan kinyögik, hogy "ah, sokat dolgoztam, otthon még mosnom kell, takarítanom, stbstb". Mindig csak a kifogások. Nekem is sok a dolgom, én is rohadt mód fáradt vagyok, de igenis szakítok időt minden héten arra, hogy tegyek valamit pluszban a sikeremért.

6-os vagyok.

Semmiképp sem szeretném elferdíteni a véleményed, a tanulás csak egy kiragadott példa volt, emellett csináltam mást is.

És jelenleg is csinálok: most legutóbb pl. befizettem egy állásszerző online programra.

Orgonán játszom + éneklek, bevételem is van belőle,sportolok, országúti kerékpározom.

Akkor te irigy vagy rám? :) te is lehetsz mások helyeben, bár egy zsák szerencse kell hozza.

Sok sikert.