Ahogy idősödöm, egyre több embert “marok” el magam mellől, mit tehetnék?

Az nagyon jó, hogy felismerted ezt magadban, tudatosítottad, sejted, miért van.

Az életben későbbiekben ebből lehet problémád. Szerintem keress egy pszichológust és dolgozz ezen a problémán.

Ugyan ilyen vagyok én is a leírás alapján. Nincs semmi bajod, egyszerűen szólva csak fel vagy ébredve és látod a társadalom pusztulását. Kár, hogy ezt az ébredést már fiatalkorban összeszedted, valószínűleg a rossz szülői minták miatt van. Nem voltál elég jó nekik, te pedig egyre csak próbálkoztál, de így sem voltál elég jó. Öngerjesztő folyamat.

Inkább legyen egy olyan őszinte barátom, mint te, mint a kétszínű ellenpélda. Rengeteg ilyennel volt dolgom munkahelyeken. Nem is értem milyen hazugságban leélni egy életet.

Amit tehetsz: egy kicsit add lejjebb az igényeidet. Senki sem tökéletes sajnos.

Én már például egészen megszoktam, hogy nyitott szájjal cuppogva és csámcsogva esznek az emberek. Mármint, zavar egy kicsit, de most már legalább nem akarom pofon csapni mindegyiket, azzal a kijelentéssel hogy "nem tanítottak meg téged enni, he???". Kis győzelmek.

Akinek magával van baja, annak mindenkivel baja van.

Menj el messzire, önkéntesnek, tapasztald meg az élet kemény oldalát. Esetleg mentőszolgálatba, afrikai gyerekeknek iskolát építeni [link]

mittudomén. lépj ki a komfortzónádból. a lényeg egy drasztikus váltás. el vagy akadva a kicsinyességek közt..mi az, hogy fészbuk? hány éve lett? a legközelebbi embereimmel nem is vagyunk rajta ismerősök.

évekbe fog telni, és borzasztóan kemény munkába, ha változtatni akarsz magadon. ha lusta vagy, akkor így fogod leélni az életed, és a macskákkal maradsz.

Ne csak próbálj változni, akarni is kell.

Ez egy jó pont ha ezt mind bevalod nekünk, ha nehéz mert tudom hogy az menj pszihologushoz.

Jobbulast.

F