Volt egy komolya kapcsolatom, se előtte se utána nincs semmi?

Már elterveztem az életemet vele, eljegyeztem, vele éltem egy nagy házban az anyja ajánlotta fel hogy lakjunk ott, de a lány kidobott, az anyjának jobban fájt mint exemnek ahogy láttam, de nem ez a lényeg. Hamarosan betöltöm a 20. életévemet, ez a szakítás először sokkolt nem értettem, meg akartam halni, de megtudtam a hátteret meg az igazságot, így még lám itt vagyok, bár jó lenne ha lenne társam de nem erőltetek egy kapcsolatot, eddig se tettem nemhiába ez volt az egyetlen lány életembe. Azt se mondhatom hogy nem ismertem, mert ismertem, sokat változott az alatt is még együtt voltunk, de szakításra már annyit változott hogy nem kellettem neki, pedig mindent megtettem érte, papucsba meg nem mentem le, adok a véleményemre. De részletezhetném ezt még oldalakon keresztül.. Tény hogy egy társ az életbe jó lenne, talán készen állnék egy kapcsolatra a megfelelő emberrel.

Na de most éreztem először azt, hogy ténylegesen feltudnék nevelni egy gyereket, nem csak azt hogy felnevelném, felnőne életbe maradna, hanem úgy ténylegesen felnevelni, nem is a nevelés, meg az idő, hanem hogy felneveljem, miért érzem ezt?