Nektek mennyi időbe tellt megszokni az egyedüllétet?

Én is egyedül lakom, de nagyon szeretem. Amúgy szerintem a dolog kulcsa, hogy ha egyedül laksz, akkor a szociális igényednek megfelelőlen, nagyon bele kell menni a dolgokba, magadtól.

Otthon, koliban, párkapcsolatban mindig történnek a dolgok maguktól is, szólnak az emberek, ide gyere-oda gyere. Ha egyedül laksz, ez kevésbé van így, és ha akarsz valamit, többnyire meg kell szervezned, el kell kezdened Neked.

Tök nagy szabadság, de nagyobb felelősség is a kapcsolatok tartása, mert jobban múlik rajtad is.

Amit tudok ajánlani még, az hogy keress sportot/hobbit ami érdekel, és járj el valami csoportosba.

Hogy konkrétan a kérdésre is válaszoljak, én az elejétől kezdve imádtam, vannak napok amikor én is magányosabb vagyok és nehezebb, de alapvetően nekem nem volt rossz az elejétől.

Én is teljesen egyedül élek már három éve, és hozzád hasonlóan már én is régóta vágytam rá. Imádom ezt az állapotot, hogy nem kell senkihez se alkalmazkodnom, és házimunka terén én szabhatom meg, hogy mikor mit végzek el. Szeretem a szüleimet, de ilyen szempontból már nagyon összeférhetetlenek voltunk, mikor még velük laktam.

Nem mondom, hogy néha, amikor szomorú vagyok valami miatt, akkor ne vágynék a társaságra, de alapjáraton találkozok annyit a barátaimmal alkalmanként, hogy az egyedüllétem ellenére, ne érezzem magam magányosnak. Pláne, hogy néha még itt is alszanak.

kell azért fél-egy év, amíg az ember azt érzi, hogy már egyáltalán nem is akarna otthon lakni

ettől függetlenül hazamehetsz minden héten, aludhatsz is otthon

ez teljesen természetes dolog